A vasárnap már önmagában hordoz egyfajta szomorúságot. Elég csak az erről írt nótára gondolni vagy csak kiindulni a tényből, hogy véget ért a hét és másnap újrakezdődik a mókuskerék. A negatív gondolatok enyhítésére a Fekete Zaj egy minifesztivált dobott össze, így mi is a Dürer felé vettük az irányt, hogy melankólikus poszt-punkba fojtsuk a bánatunkat.
A Molchat Domával valamikor december környékén ismerkedtem meg, amikoris egyik ismerősöm mutatott egy ‘doomer’ mémmel fémjelzett lejátszási listát, melyen az első számot a fehérorosz zenekar jegyezte. Mondanom sem kell, szerelem volt első hallásra. A zenéjük magában hordozza mindazt, amit szeretek az ilyen kietlen, téli időkben, így mondhatni tökéletes időzítés volt február elejére ez a koncert.
A előre eltervezett ráhangolódásunkat (, ami az előzenekar, az Electroforez által valósult volna meg) a körúti sörözés szabotálta, ennek köszönhetően fél kilenc körül gurultunk be a Zichy Géza utcába, majd onnan tovább fel a Nagyterembe, ami a hang-/fénytechnikai pultig gyakorlatilag csordultig megtelt.
Kisvártva, pár perccel a Molchat Doma tagjai is színreléptek, amilyen úriasan csak lehet. Már rögtön a második szám a Tocka volt, ami az egyik legkedvesebb számom a zenekartól, majd ezt követően haladtunk tovább érintve többek közt a Na Dne-t, a Sudno-t és a Volny-t. Ezt az időszakot a hallgatóság részéről meglepően nagy táncolások, őrjöngések jellemezték, melyre a Molchat Doma ugyancsak tánccal, még több dobgéppel, annál jóval kevesebb közönségkommunikációval, helyette inkább nonverbális interakcióval hálált meg.
A visszataps után is maradt ugyanez a tendencia, max egy fokozattal nagyobbra kapcsolt és közös énekléssel egészült ki. Ezt a mindenki számára eksztátist a Tancevat hozta el, ami ha belegondolunk, hogy a zenekar leghíresebb száma, nem feltétlen kellene meglepő legyen. Ámbár lévén, hogy az első orosz nyelvű koncertem volt a szóban forgó, engem már az is meglepett, hogy ennyien eljöttek a koncertre, ami megintcsak evidens lehet azok után, hogy a Molchat Doma összes európai dátuma sold out-os lett vagy nagyobb helyre kellett átköltöztetni, ahogyan ez történt a Dürer esetében is (Room 041-ből a Nagyterembe).
Az utolsó dal záróakkordja mérnöki pontosággal egy órával a koncert kezdete után zengett fel, melyet egy teljesen megérdemelt vastaps követett. A koncert egyedüli fájó pontja, hogy a Kletka, ami a bevezetőben említett szám volt a playlistről, kimaradt. Már csak ezért is, de ha ismét egy év múlva látogatnak újra hozzánk legközelebb, mi biztosan ott leszünk.
One thought on “Örömteli melankólia – Molchat Doma a Dürerben”
Comments are closed.