November 19-én megjelent 6363 legújabb, idei második nagyobb anyaga, melynek bemutatását az Akváriumban tartotta szombat este. Bár legutóbbi jelenésén még láttuk, hisz ott voltunk, azóta bejelentette eltűnését, de azt ígérte, hogy a lemezbemutatóra meglesz.
Idén 4(!). alkalommal mentünk Gege-koncertre (nem véletlen, hogy az idei Spotify Wrapped-emben az első helyen végzett a rapper). Egyszer a Turbinában a M3T4M4T1K4 bemutatóján, másodjára az A38-on egy jazzel vegyített estén, legutóbb pedig Beton.Hofi előfellépőjeként az 1. Országos Citromail Gang találkozón.
Ez azért is nagy szó, mert korábban nem volt olyan előadó, aki annyi újdonságot tudott mutatni koncertről koncertre, hogy „megérje rá újból és újból elmenni rá”. Gege viszont más tészta. Mindegyik fellépése után már a következőt vártuk, így amikor október elején kiderült, hogy 6363 nemcsak fellép az Akváriumban, de albumot is kiad, még izgatottabbak lettünk.
Láthatóan, ezzel nem voltunk egyedül: két héttel a koncert előtt kitették a „SOLD OUT” táblát – ez kevésbé volt meglepő -, egy héttel később pedig megjelent az album – ez viszont annál több reakciót váltott ki.
Őszintén szólva, azt éreztem, hogy a lemez nem sokban mutat újat a METAMATIKA-hoz képest. Ugyanúgy az
útkeresésről, az én újradefiniálásáról szól kevésbé baszó beatekkel, de annál nagyobb mélységgel.
Ennek ellenére vártuk a bulit és utat törve magunknak a teltházas KisHallban a terem szélén, a bárpult előterében találtunk magunknak helyet, amit a technikusoknak köszönhetően a koncert végére jól meg is megbántunk.
Gege símaszkban megjelent és már rögtön a kezdésnél beleremegtünk az Arany kezdésébe, amit az ELVESZETT!!4! egyik vezetődala, a Valahol követett. Egy ideig haladt a buli a szokásos jó hangulatú mederben, mígnem megérkezett Lil Frakk és vele együtt egy közel negyedórás közöny, a részünkről legalábbis.
Természetesen nem Jorgi személye az, ami ezt a változást elhozta (bírjuk a srácot), csupán az enged című dal nem túl előnyös átdolgozása, az új album (szerintem) leggyengébb trekkje, a Fotók, illetve a Téboly egymás utáni darája, amely az utóbbi nevéhez méltó zűrzavart hozta.
Mindenesetre a Három-mal visszahozták az életkedvünket, nem is beszélve a Mértan-ról, amit nem gyakran hallani színpadon. Ugyancsak üde színfolt volt a trombitás srác behozatala, aki több számon keresztül kísérte Gegét és Lusta Gerit, illetve a végén a Negatív, amit az A38-as koncerthez hasonlóan itt is a közönségből egy random sráccal tolt el.
Gege megújulási ciklusait rendre végigkövettük és eddig mindegyiket sikerrel vette, viszont úgy tűnik, hogy a METAMATIKA-val érte el az igazán nagy közönséget. Legalábbis azóta sokkal nagyobb érdeklődés övezi a koncertjeit, mint korábban.
Erre rá is kérdezett a koncerten és érdekes volt látni, hogy meglepően alacsony volt azoknak a száma, akik a METAMATIKA óta vannak vele és viszonylag sokan voltak, akik a kezdeti cuccoknál vagy még a Dokumentum-nál, a Csapda-nál vagy az Út-nál botlottak bele.
Az undergroundnak megvan az a veszélye, hogyha valaki elkezd a populárisabb irányba elmozdulni, a közeg kvázi kitagadja, viszont amióta így összemosódtak a stílusok és a hip-hop egyre inkább a mainstream része lett, ennek már szerintem nincs meg a veszélye.
Erre pedig úgy tűnik, hogy Gege a tökéletes példa, aki a folyamatos kísérletezések mellett nemcsak új közönségre tett szert, de az új hangzásokkal a régebbi hallgatók jelentős részét is meg tudta tartani.