Valamivel több, mint egy hete ért véget a papíron 30., ám technikailag a 29. Sziget Fesztivál. Kiváncsiak voltunk, hogy kitartott-e a lendület a tavalyi újranyitást követően, illetve, hogy a bejelentett újításokat hogyan sikerült a gyakorlatban alkalmazni. 2 napos beszámolónk a 2023-as Szigetről.
Nem volt egyszerű dolgunk, amikor azon gondolkodtunk, hogy mely Sziget-napokra menjünk ki idén, mert azért abban egyetérthetünk, hogy bőven voltak már erősebb nevek korábban a Hajógyárin. Mindenesetre, nem telhet el fesztiválszezon a Sziget nélkül, ezért a második és a harmadik napot választottuk ki végül.
A 2022-es Sziget egyik sarkalatos pontja a por volt, ezért nem véletlen, hogy erre már az első pillanattól figyeltünk. Idén viszont nem igazán találkoztunk jelentős porfelhővel a két napban, amit a Duna magas állásának, a kevesebb embernek és/vagy a bejelentett porfogó technológiának köszönhettünk. E három közül mi az elsőre tippelnénk.
A korábban ígért újítások közül a megnövelt wc-k számát és azok minőségbeli javulását érezhettük még. Gyakorlatilag akárhol jártunk, telepített szigeteket/kabinokat láttunk, ami nemcsak funkcióban, de esztétikailag is javított a Sziget-összképen.
Ugyancsak nagy várakozások előzték meg az ún. budget foodokat, ami annyit jelentett, hogy minden vendéglátóhely köteles volt 2500 forintért főételt kínálni. Örvendetes kezdeményezés, csak sajnos, keveset érzékeltünk belőle. Ezek az opciók túlnyomó többségben kimerültek egy adag hasábkrumpliban, nagyritkán találhattunk mást ennyiért. A fesztiválon belül amúgy mi egyszer fogyasztottunk, akkor is a Zingnél, kb. 3500 forintért, ami szerintem még vállalható.
És ha már az anyagiak ingoványos talajára érkeztünk, nem lehet további szavak nélkül elmenni az árak mellett (nemhiába csámcsogott ezen a magyar közélet egy hétig). A bérletárak mellett a benti étkezés is megdrágult, viszont a “kiskapukat” így is meglehetett találni. Amellett, hogy lehetett bevinni kaját, az Aldi továbbra is mindenki rendelkezésére állt grill-, illetve pékáruival. Ital-ügyileg mi a Csónakházra bíztuk magunkat. Általában 15-30 perces sorbanállás után 1050-ért lehetett dobozos Drehert (a fesztiválos 1900 helyett), 950-ért pedig Arany Ászok-ot venni. Már csak azért is volt érdemes betárazni ezekből, mert a repohár árának csak a felét lehetett visszakapni, úgy, hogy a 2 nap alatt nagyrészt a korábbi évek poharait láttam az emberek kezében.
A kevesebb ember a Hajógyári egész területén érzékelhető volt. Egyedül a pénteki, Imagine Dragons-nap volt kivétel, ahol azért tapintható volt a közel teltházas tömeg (különösen az éjszakai hazamenetelnél). Ellenpéldaként, Yungblud-on lazán előre tudtunk törni, de Niall Horan-en, – ahol inkább kerültük a tinilányok rajongását, – simán elfértünk hátul nyugiban, a fák között. A Freedome – korábbi A38 sátor – szaunája természetesen ismét kivételt képezett, szinte mindig dugig volt. Arról nem is beszélve, hogy amikor bent voltunk, nem igazán működtek a kivetítők, így elég unalmasak voltak az ottani koncertjeink. Ha például nem lettünk volna ott a Moderat tavalyi Budapest Park-koncertjén, ez jóval aggasztóbb lenne.
Koncert-ügyileg átlagosnak volt mondható a két nap. Ahogy azt írtuk, nem igazán volt “nagyon várós” fellépő, de akiken ott voltunk, azok nagyjából rendben voltak. A fő helyszíneken kívül a dropYard stagere voltunk visszatérő látogatók, Co Lee-t (, aki a Sziget előtt a Malomfeszten lépett fel) és Pogány Induló-t néztük meg. Kiemelni viszont talán az egyik legnagyobb (és állítólag legdrágább) fellépőt, az Imagine Dragons-t lehetne, akikről korábban már egyszer lemaradtunk, viszont egy jól felépített setlisttel és a slágereiket szépen adagolva, amolyan sing-along koncertélményt adtak mindenkinek. A pozitív utózöngében számunkra a koncert végi drónjáték, is közrejátszott.
Bulik tekintetében a második napot emelnénk ki, nemhiába maradtunk napkeltéig. David Guetta nagyszínpados retro partyjáról nem tudunk érdemben beszámolni (elég volt hallani a beszűrődéseket), de Jeff Mills colosseumos szettje és a Rampage Samsung arénás estje valamelyest kárpótolt.
Azt határozottan kijelenthetjük, hogy az idei Szigetet jobban élveztük, mint a tavalyit. Az újítások hasznosak, szükségesek és nem utolsó sorban, láthatók voltak. Bár már viszonylag régóta rójják fel a fesztivál számára, hogy elvesztette zenekaros-jellegét, számomra ez idén volt a legerősebben érezhető, aminek a zeneipari trendek és a gazdasági helyzet sem kedvez. Változnak az idők, de egy biztos, mi jövőre is kinnt leszünk a Szigeten!
További képeink a Szigetről:
📸 fotók: Fesztblog