Azok a ’90es évek… Ha valaki netán elfelejtette volna, hogy Ice-T nemcsak sikeres rap sztár, nem csak a „Law & Order: SVU” rendőre, hanem a hardcore rap és metal keresztapja is, akkor arra már az első riffek azonnal emlékeztették a feledékenyeket.
Az 1990-es évek elején Ice-T gondolt egy merészet, a zene Micsurinjaként keresztezte az Suicidal Tendencies, a Slayer, valamint a Black Sabbath zenéjét és legjobb barátjával, Ernie C gitárossal, megalapította a Body Countot.
A zenekar azonnal nagy port kavart, és azóta is hűen szolgálják a rajongóikat dühös, energikus zenéjükkel. Olyan klasszikusokkal robbantak be, mint a „Cop Killer” vagy a „There Goes the Neighborhood„, és a pénteki koncert is tele volt ezekkel a megállíthatatlan energiájú dalokkal.
A „Raining in Blood/Postmortem” Slayer feldolgozással nyitottak, de az igazi lendület akkor érkezett, amikor felcsendült a „Body Count’s in the House” és a tömeg egyszerre robbant be a pogóba. Egy percig sem volt megállás, és itt érkezünk el a beszámolóm szomorú epizódjához, a kedvenc koncertre járó cipőm elvesztéséhez.
És akkor most következzék a beszámoló lírai fejezete, melynek címe:
Egy vasalt bakancs emlékére
A „Cop Killer” brutális riffjeinél jött a gyanú, hogy valami nincs rendben. Hirtelen egy furcsa érzés fogott el, mintha a zene nem csak intenzív mozgásra, de hanyatt vágódásra is késztetett volna. Az érzés nem volt véletlen, eltűnt mindkét cipőm sarka. Az én hűséges, fesztiválokat, koncertek végtelen sorát és rengeteg pogót túlélt, elnyűhetetlen cipőm már nem volt képes követni azt őrületet amit Ice-T és a Body Count produkált.
Ez a cipő megélt már pár fülledt nyári estét és vad éjszakát, de tegnap este végérvényesen feladta a szolgálatot. 10 éve hű társam volt jóban-rosszban. Sokat látott, sokat járt, táncolt, ugrált, sokat segített. Egész biztos vagyok benne, hogy hiányod minden koncerten kísérteni fog, de, ha menned kell elengedlek, menj békével!
De térjünk vissza a koncerthez, melynek vad élvezetét csak pillanatokra szakította meg a gyász (melyet a koncert végeztével alaposan átéltem).
Hallottunk új számokat és régieket, szinte minden albumról játszottak valamit és rapperhez méltóan volt apró politizálás is, dübörgött a „No Lives Matter” és a „Talk Shit, Get Shot„.
A koncert végén pedig Ice-T egy óriási mosollyal és egy Pink Floyd dallal búcsúzott a rajongóktól.
Tegnap este Ice-T és a Body Count bebizonyította, hogy még mindig ők a zenei világ egyik legkeményebb és legenergikusabb szereplői. Személyes véleményem szerint a koncert igazi sztárja, a banda húzóereje tegnap Ernie C, a gitáros volt.
Én pedig, bár elbúcsúztam a kedvenc koncertcipőmtől, biztos vagyok benne, hogy a következő bulira ugyanilyen elszántan és talán kicsit stabilabb lábakon fogok érkezni.
Addig is, rock and roll és pogó, amíg a lábunk bírja!
Venndégszerzőnk, Tomerka írása.
A koncerten készült képekért, rövid videókért irány FB/Insta/TikTok oldalunk!