Pontosan a hónapfelezőn tartotta legújabb lemezének bemutató koncertjét a Tha Patkányz. A Dürerben tartott eseményre nem érkeztek egyedül, ahogy mi sem, ezért közel teltházzal készültünk lemerészkedni a csatornák mélyébe.
Kissé megcsúszva értünk a Dürerbe, így az első fellépő, PANAMA szettjének utolsó számaira értünk be, amire már tömve volt a terem, egészen a hangosítópultig. A szet, már amennyit hallottunk belőle, jó kis kezdése volt az estének.
Gently Da Spittah részére már korábban és előrébb álltunk, ami az egyik legjobb döntés volt. A fiatal mc-t több közreműködésben is látni lehetett (legutóbb például a Mulató Aztékok albumán), ezért elkezdtem hallgatni a saját cuccait is, amik most, élőben találtak be igazán. A kiadatlan számánál konkrétan a hideg rázott, a jó értelemben. Egész biztos, hogy menni fogunk még koncertjére!
Kisvártatva, mindenféle körítés nélkül megérkeztek az este főszereplői is és úgy belekezdtek, hogy a már addigra feltüzelt közönség konkrétan felrobbant. Lazán, természetesen adták elő a RÜH számait, amely többek közt a Pipogya vagy az Anyanyelv alatt kisebb földindulásokat eredményezett. Zsigabá a szkreccsekkel, míg Chicheck és 3,14 flow-ügyileg szálította az igazi hip-hop érzését. 11 körül levonultak a srácok, majd a visszatapsra még rápakoltak az eddig is magasan tetőző hangulatra.
Legutóbb – és egyuttal első találkozáskor – áprilisban láttuk a kollektívát, még a Sör és Fű előtt, akkor kevésbé hagyott maradandó nyomot a koncert, mint most. Ebben valószínüleg a friss lemez és a „leülepedés” is közrejátszott, mivel a Tha Patkányz semmiképp sem mondható hétköznapi rapcsapatnak.
Az a fajta természetes, néha már-már alpári őszinteség, ami árad a zenéjükből egyeseknek meglepő lehet,
akik viszont egyszer rákapnak, azok nem tudnak lejönni róla. – mi is így jártunk
Ezt bizonyítják a magas lejátszások, a tény, hogy minden második embert merch cuccal a kezében láttunk, illetve a közel teltház és az azzal járó hangulat, amit a srácok és a közönség teremtett. Az este alátámasztotta, megerősítette számomra, hogy mennyire hiánypótló, amit ők itthon csinálnak.