A Magyar Zene Háza látta vendégül az IDM egyik legnagyobb nevét, µ-Ziq-ot január utolsó napján. Az estére rajtunk kívül még nagyon sokan kiváncsiak voltak, teltházat hirdettek.
Őszintén bevallom, hogy az “intelligens tánczenének” sokkal inkább voltam/vagyok élvezője, mint rajongója. Nemhiába ért el később hozzám a koncert híre. A stílus kétségtelenül legnagyobb képviselőjét, Aphex Twin-t már pár éve aktívan hallgatom és ez idő alatt kúszott be a playlistembe Squarepusher és Autechre is.
Az elmúlt pár hónapban viszont ez a lista µ-Ziq-el lett gazdagabb, köszönhetően a koncert szervezőinek, ugyanis ezáltal ismerkedtem meg Mike Paradinas művészetével, amely különösebb győzködés nélkül vett rá, minket, hogy ott legyünk a péntek esti koncerten.
Nemerov szettjének végére értünk be, legnagyobb szerencsénkre az ekkor még szellős Nagyterembe. A nagy színpadi átállások közepette egyszer csak megérkezett Mike és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, belekezdett a szettjébe ID:Mora vizuális közreműködésével.
A szett nagyrészt breakbeat és drum and bass elemekből állt össze, amelynek mi különösen örültünk, de azért akadtak (legjobb értelembe vett) kifejezetten kesze-kusza, hol pedig veretősebb részek. Ez utóbbi szekciókat lehetséges, hogy azért sem tudtuk teljesen átélni, mert a legelső sorban álltunk és igencsak torz volt a basszus. Láthatóan, ez a környékünkön lévők közül keveseket zavart.
Ami a szett vizuális részeit illeti, nem feltétlenül arra az aláfestésre számítottunk, amit végül a kivetítőre varázsoltak.
Voltak a valóságra reflektáló részek, így például megelevendett előttünk tengeri élővilág, olimpiai sportágak, egy szépségverseny vagy épp a berlini HÖR stúdió. Emellett volt szép számmal kitalált történetek, melyek központjában az előadó állt kissé elhanyagolt grafikus megjelenítésben. Mindenesetre, élvezetük a vizuális showt.
A Magyar Zene Házát és így az est zenei részét tehát ismét nem érheti panasz, ellenben a bárt és azzal együtt az italos kiszolgálást már inkább. Megszámoltuk, összeségében több ideig álltunk sorban 1-1 sörért, majd a repoharak visszaváltásáért, mint amennyi ideig a koncert tartott. Utóbbi közben azért enyhítő körülmény volt, hogy az előtérben Mesterházy zenélt, illetve a felső szinten a sorban állókat whiskeyvel igyekeztek kárpótolni, Érdemes tehát ezzel a plusz idővel kalkulálni, különösen ha teltházas eseményre készül az ember. Ez a kellemetlenség viszont szerencsére nem befolyásolta az este összhangulatát.