Az amikor már mindenki”prodidzsájnak”, vagy esetleg még „prodájdzsinak” mondja az egyébként Prodigy-t, az hihetetlen. De így visították bele még a telefonba is mellettem. Szerintem normál kiejtéssel már fel se
ismerném. Nem úgy, mint a zenéjüket, mert az odavágta a Szigetet nagyon. És a Nagyszínpad előtti tér megtelt reflexből táncoló sokmindenkivel. De nagyon sokkal.
A Sziget ugyanis produkált egy telt házat pénteken, ami annyira azért nem meglepő. Pendulum után Prodigy-re dudorogni mindenki szeret, és már kifelé ezt hallottam az emberektől, hogy mekkora lesz már mindkettő, szétszedjük a rétet. Úgy is lett. A „Breathe” első ütemein leszakadt az ég, a népség pedig egy emberként csobogott a Nagyszínpad irányába. Nem tudom, máshol egyáltalán volt-e valaki (írjátok meg, ha igen), de szerintem még a sarki biztiőr is bent nyomta a sziget-fitneszt.
Tudom én, hogy a Prodigy-ben nincsen semmi meglepő, vagy nagyszerű, de amit kiváltanak a közönségből, bármit csináljanak is, az kihagyhatatlan. És hiába nem vagyok törzsrajongó, és láttam már ezt egyszer, csak oda húzott a lábam. És hiába tudom, hogy ez kicsit hakni, meg egy kicsit mindig ugyanaz, nem lehet megállni, hogy táncoljak rá. Ahogy a megfáradt lábikóimból még kifér. És megy, mert húz magával. Nem csak a zenekar, hanem az a rengeteg ember is, aki mind jól akarja érezni magát. A Prodigy részéről meg ott az a két rohangászó őrült a színpadon, akik még mindig félelmetesek, de a színpadon a helyük. Azon kívül, leginkább be kéne őket zárni valami gyógyintézetbe. Szerintem.
Viszont most sokkal szimpatikusabban csapták az arcunkba a Firestarter-t, mint pár éve. A Firestartert, ami talán a Sziget egyik kishimnusza lett már a reklámok miatt. „Sanyikám, volt már az ájma szelfaaata?” Volt, bizony volt, a karomra meg odakerült egy lila folt. De nem érdekel, amikor így ész nélkül lehet bulizni valamire, az jó nagyon. Igazából csak jöttek, odatették, és jól odatették, azt mondom. Hozták a megkerülhetetlen slágereket, azt az adut, amit a Sziget szervezés nagyon jól tudott, hogy pénteken kell kijátszani. Egyik barátnőm szerint viszont az, hogy a „No Good”-ot kihagyták a felsorolásból olyan, mint amikor szexelsz, és elmarad az orgazmus. Öreg hiba. És gonosz módon hamarabb elhagyni a színpadot is az. De ez a Prodigy, heló. Nem várok kedvességet ilyen durva ütemek után.
Végre egy pozitív megnyilvánulás. Számomra is ezt jelentette az egész.
dettó. szerettem, végigugráltam.
Pendulum után Prodigy elég jó húzás volt, végigtáncoltuk-ugráltuk mindkettőt. Jók az új számok is, még nem hallottam előtte, de majd most 🙂
Csak a hangerő lehetett volna nagyobb. Azt hittem csak azért volt, mert a Présház elől néztem-ugráltam végig, de a Faith No More ott is jól szólt és hangos volt.
Simán tudtunk Prodigy közben dumálni, ha akartunk.
A Firestarter közben kétszer is rám estek és részleges térdszalag-szakadást kaptam.Az Árpád korházban feküdtem 3 napig utána. De ennek ellenére király volt a Pendulum és a Prodidzsáj.
Én sem vagyok törzsrajongó, de végigugráltam, tomboltam, ordibáltam, összeszedtem jó pár kék-zöld foltot!Jó lenne visszapörgetni az időt és megint a koncerten lenni…
És külön pozitívum hogy még autogramot is adtak.
Én amikor Pendulum vége felé elkezdtem beljebb szivárogni, már éreztem, hogy bizony méreteimnél fogva meg fogok halni odabent. Ám amint felhangzott a World is on Fire első pár hangja, már tudtam, hogy ezért megéri meghalni a tömegben és onnantól kezdve már nem törődtem se lila folttal, se ájulásközeli élménnyel, csak táncoltam mint egy megszállott.
Kimhettem volna. De ember, Prodigy zenélt! Azóta minden nap hálás vagyok, hogy ott lehettem. És túléltem. 😀
haha, ja ilyet nem lehet biztonságos helyről nézni mert úgy nem élvezed. engem leöntöttek valamivel, egy víz volt a hátam, megtapostak, ááá, tökmindegy 🙂