Az Air France a tavalyi év egyik leghangulatosabb zenei anyagát tette le az asztalra, nekünk pedig kötelességünk – még ha kissé megkésve is – írni róla. Hiánypótlás következik.
Nem tudom, hogy a svédnek miért megy ennyire jól a nyári zenék készítése, de valamiért nagyon. És ez nem is baj. Most épp az Air France-szal utazok el nap mint nap valami meleg tengerpartra.
A göteborgi duó második EP-je, a No Way Down az nyújta, amire ebben a
gusztustalan időben épp szükségem van: elvisz valahova messzire,
megszabadít a napi problémáktól. Bár még sose utaztam repülőn, de ha
zenében kellene megfogalmazni azt, hogy hajnali repülőút, akkor
kapásból az album nyitó számát választanám, a Maundy Thursday-t; ez nyitja az utazást, ami valami eldugott kis szigetre visz, hogy aztán
a következő számok alatt csak a nyár, a vízpart, az esti bulik és az
új szerelmek képe jelenjen meg.
Egy tökéletes utazás, kevesebb, mint 25 percbe sűrítve, szerintem mindenkinek ki kellene próbálnia.
Én az ősz és a tél között találtam rá a lemezre, a buszon hallgattam, és teljesen elfeledtette velem azt, hogy épp hol vagyok, nagyszerű érzés volt, és szerintem nagyon profi zenék!