Aki nem lett szerelmes a Holly Hunter által megformált női főszereplő figurájába Jane Campion Zongoraleckéjét nézve, annak vagy szíve nincs, vagy hallása. A hangszerével kommunikáló, néma főhősnő drámai megjelenítéséhez legalább ugyanannyit tett hozzá a filmzenét jegyző Michael Nyman, mint a színész- és a rendezőnő.
A „mi lett volna, ha…” kezdetű mondatok abszurditását kénytelen-kelletlen elfogadva beláthatjuk, hogy azt már sosem tudjuk meg, mennyire lett volna sikeres a mozgókép a kísérőzene nélkül. Más kérdés, mennyire ritka manapság egy művészfilmtől, vagy komolyzenei darabtól, a magas kultúra gyűjtőfogalmába sorolt alkotástól a populáris szélesebb bázisáig eljutni önmagában, más média eszközeinek segítségét igénybe nem véve. Jelen esetben biztos, hogy a „támogatás” kölcsönösnek mondható, hiszen több millió példány fogyott el a hanganyagot rögzítő albumból.
A kortárs minimalista zeneszerzés definiálója és első számú európai művelője, Michael Nyman a Királyi Zeneakadémián töltött diákévei után, huszonévesen átmenetileg szüneteltette zeneszerzői tevékenységét, majd kisebb kerülőutakon – román népzenét gyűjtött, zeneelméleti munkákat írt, stb. – a Londoni Nemzeti Színház zenekarának élére került. A társaság egy sikeres bemutatót követően klasszikus művek modern adaptálására szövetkezve megalapította 1976-ban a Michael Nyman Bandet.
A névadó munkásságáról szólva sorolhatjuk a mindenki által ismert Greenaway- és további filmcímeket, mint például A rajzoló szerződése, Prospero könyvei, Egy kapcsolat vége, Gattaca, vagy Carrington, vitatkozhatunk, hogy melyik miért tetszik jobban és reménykedhetünk, hátha fel fog csendülni valamelyik személyes kedvenc az október 21-i koncerten 19.30-tól, a Művészetek Palotájában.
A fellépés előtt 18.00 órától a nézők is feltehetik kérdéseiket a művésznek egy kötetlen beszélgetésen, melyen partnere a Kontroll Csoportból és a Kampec Doloresből jól ismert gitáros, Hajnóczy Csaba lesz.
Nagyon jó fej az „öreg”, a beszélgetést sajnos nem igazán használta ki jól az interjúztató, aztán a két kérdező nézőtársunk sem kérdezni inkább villogni akart a művész előtt…azért jókat mondott és szórakoztatni akart. A koncert pedig hihetetlenül jó volt, felelevenítette megint azt, hogy milyen jó zenék vannak…nekem legalábbis, mert én mindig megfeledkezem róla:p