Ha a raggázást említi meg valaki, a magyar zenei életet ismerők elsorolnak néhány nevet, hogy kik azok, akik esetleg szóba kerülhetnek ezen a fronton a hazai előadók közül. Viszont ilyenkor szinte sosem említik meg azt a szombathelyi srácot, aki talán a leginkább megérdemelné a figyelmet, de legalábbis megvolna a helye az ismertebbek között.
Ismerhetjük őt Deegoként, Dixieként vagy mostanában Digieamannként, főleg hogyha az utolsó lemezét vesszük alapul. De nem csak azt érdemes, hiszen Balázsunk nem ma kezdte az ipart, az első szólólemeze 2001-ben jelent meg, természetesen magánkiadásban. Ennek köszönhetően néhány éven belül nagy ismeretségre tett szert az ország hiphop-köreiben, és szinte azonnal az underground hiphop ütőerében találta magát.
Kezdetben a saját maga által gründolt Dope Beatz label neve alatt dolgozott néhány hasonszőrű zsivánnyal, de a mindig is együttműködött a győri Bloose Broavazzal, azzal a brigáddal, ami végül a legutóbbi, a sorban a harmadik Lángtenger című albumát kiadta. Tagja a Connections nevű dancehall formációnak is, akik többek között együtt dolgozhattak a Ladánybene 27-tel is (egyik legjobb dalukat, az Oroszlánt adva ezzel a világnak). Persze ezeken kívül még megszámlálhatatlan zenei projecten dolgozik egyszerre, sosem bír megállni.
Az első két lemezhez képest a Lángtenger jobban kihasználja Deego ragga-tudását, és kevesebbet mutat meg „normál mc” tehetségéből, holott annak sincs híján. Mindemellett tartalma is van a dalainak, nem csak a nagyvilágba beszél, csak azért, hogy legyen valami a papíron. Az olyan dalok, mint a címadó Lángtenger, vagy a Naprakészen nagyszerűen megmutatják Deego szovegírói tehetségét. Érdemes bepróbálni, sokat nem veszíthet az ember vele. Max. nyer egy újabb kedvenc előadót.
Ha esetleg megvennéd az albumot, ezen a linken megteheted.