jmpointnál, barátkoztunk az apehhel, hallgattunk deti picassot,
hintáztunk, szörpöltünk és pálinkát hörpöltünk, majd korán hazamentünk.
könnyű, laza, búcsúbulira felkészítő nap. mielőtt a részletekre térnék hadd ugorjak még vissza a harmadikra.
persze sex pistols, csak mert tegnap elintéztem pár jóvoltosztkész mondatban.
már amikor megláttam a színpadon talpig tereplevélben, testet öltött őszként már tudtam, hogy érteni fogjuk egymást. aki ilyen hacukában áll színpadra, az rossz ember nem lehet.
aggódtam, persze aggódtam, hogy mi lesz ha kiégett, öreg, lagymatag produkciót kapunk? oké, a hírek másról jöttek, de mi van ha mire ideérnek elfáradnak? hát nem fáradtak. Johnny Rotten ott a színpadon sokmindennek tűnt, de fáradtnak egy pillanatra sem. na nem szaladgált, nem mutatott be extra kunsztokat, egyszerűen csak adta magát. énekelt, beszélt – remélem a kinti tömeg jobban vette humorát, mint a szeparé közönsége -, nadrágot tolt és feneket mutatott (de nem ettől a két momentumtól volt jó a koncert, sőt, igazság szerint ezek voltak a standard részek).
szarok bushra, de persze én is üvöltöttem vele ellene, allah dícséretét ugyan kihagytam, de lehetőségeimhez képest mindent beleadtam a nagy közös zajongásba, ha már egyszer ez kellett neki a ráadáshoz.
nos, csak ennyit szerettem volna.
és akkor most ugorjunk a pihenős négyesre.
12:58kor – még aludtam, bőven!!! – jön sms, 3ra legyünk kint. fél4 sikerül, megyek, mozgok, ha kell beszélek és pislogok is, de ébrenlétem látszólagos. ez az az állapot, amikor kifejezetten ajánlott mindenféle civilszervezet látogatása. van-e jobb, mint félálomban önismereti tesztet tölteni? elmélkedni az alkoholproblémákról? (szigorúan csak másokéról és elméletben, mert nekem, ugyebár, semmi ilyesmi gondom nincs, a szigeten különösen nem)
ez a csendes, meditatív állapot a legmegfelelőbb arra, hogy meghallgassuk a baháj egyház tanításait, melyek annyira nem akartak összeállni, hogy még a sátorban fekve is méláztunk rajtuk egy ideig, majd döntöttünk, maradunk ahol voltunk, nem csatlakozunk.
ébredezni a jmpoint sátrában kezdtem, ők a teszt töltéséért legalább adtak hűtőmágnest és pólót is.
az ébredés az apeh sátrában következett be, dobáltam karikákat, tökéletes sikertelenséggel, de azért a nyakbaakasztót, a sapkát és az i love apeh stresszlabdát bezsebeltem. az apeh sátor maga az ajándék menyország!
hogy koncertek voltak-e a napban? kevés. kicsi deti picasso, kis váczi eszter szörpöstől (áá, micsoda hangja van annak a nőnek), és szinte semmi r.e.m.
volt viszont jazz sátor melletti hajóhinta. a felszállás csak teljesene rendbenlévő gyomorral javasolt! volt belekukkantás utcaszínházba és volt korai hazamenés, hogy aztán otthon még órákig olimpia ismétléseket nézzek.