a sziget kft és tsai a balaton sounddal nem titkoltan egy új réteget kívánt megcélozni: csórikámék helyett a jóval fizetőképesebb középosztályt. így jött a képbe balaton parti föveny, a sushi bár, az ilyen-olyan teraszok, playboy nyulak, thai masszázs, no meg az elektronikus zene orrba-szájba. a derék (gazdasági szempontból meg egyenesen kitűnő) kezdeményezést a hiányos infrastruktúra és az ehhez idomuló látogatói hozzáállás azonban pillanatok alatt bombázta szét. a megcélzott színvonal köddé vált.
végül is elmondható, hogy a balaton sound aligha különböztethető meg a szigettől vagy a volttól: nagy a por, tornyokban áll a szemét, a wc-ket használni életveszélyes, a hangosítás vacak, a kaják nehezen minősíthetők (mármint állagban, egyébként kurva finomak és legalább annyira egészségtelenek), a közönség pedig hentereg, de legalább élvezi.
már amikor lehet. viharjelzés esetén ugyanis nincs B-terv, az egész feszkó lebénul: a szolgáltatók fedezékbe vonulnak, a sátrakat lezárják (tudod, fémszerkezet, gyúlékony ponyva), egyedül a nagyszínpad üzemel tovább (az ott fellépőket nyugodtan agyonvághatja a villám), de ott is csak este hattól van élet.
azért vannak különbségek. a program például közel se annyira diverzifikált, mint a szigeten – ebből mondjuk, nem is csináltak titkot -, ugyanakkor a dj-k mintha összebeszéltek volna: ha az egyik helyen electro house megy, akkor legalább három egyéb helyszínen is azt pörgetnek. ugyanakkor a balaton sound az utóbbbi évek egyik leghájpoltabb rendezvénye – a szervezők örvendezhetnek, a látogatók már kevésbé, ugyanis a limitált (20.000 kopf) férőhelyes happeningre pillanatok alatt elkelnek a jegyek, a kufárok vagyonokat keresnek, főleg a külföldieken, akiktől 100e ft feletti árat is elkérhetnek az amúgy 20e ft-ot kóstáló belépőért. jövőre valószínűleg megemelik a placc befogadóképességét (de nem a területét) és/vagy a jegyárakat. a szervezők ismételten csak nyerhetnek.
és mi a helyzet azokkal, akik bejutottak? ha nem vársz csodát, akkor simán jól érezheted magad. a rendezvény fő támogatója a heineken, ami igazán üdítő ser a sopronival szemben (elnézést, de nem a kozmopolita beszél belőlem, hanem a torkom), ugyanakkor szélesebbre kell nyitni a pénztárcát (a dobozos kiszerelés 550 ft). a preferált és ennek megfelelően túlzsúfolt helyszínek mellett akad egy-két „gerillaplacc” is (ilyen volt a café diszkosz), ahol nagyokat lehet mulatni laza közegben, s ha unod a banánt (vagy megy a majré a közelgő, ám soha meg nem érkező vihar miatt), akkor hentereghetsz a parton, mert az tényleg csodaszép. és nem fognak kinézni, hisz a balatoun sound is csak egy alternatív sziget, csupán punkok helyett kigyúrt kopaszok és csiniruhás jányok fekszenek a porban.
fülelés
sok látógatóval ellentétben engem mindig is a fellépők vonzottak (vagy tartottak távol) az ilyen megmozdulásoktól. ez most sem volt másképp, s a felhozatal előlegesen sokat ígért. az ígéretből aztán nem sok minden vált történéssé, de az a kevés legalább mély nyomot hagyott.
a goldfrapp a legnagyobb hőségben lépett színpadra, alison meg is jegyezte, hogy mindjárt elolvad. a zenéjük is olyan, mint a kókadozó vanília fagyi: gyorsan betolod, mielőtt foltot hagy. lájtos, lötyögős pop, elkalandozó figyelem.
a quimby-ről nekem a dél-szláv örömködés ugrott be, az pedig nem az én műfajom, sokat néztem az órám. DE aztán megjött a massive attack, akiket utoljára a hírhedt szigetes fellépésen volt alkalmam elkapni (tudod, ahol kevesebb, mint egy órát játszottak, jókora késéssel megelőlegezve), s ha nem lett volna csúnyán elkalibrálva a hang (ó igen, már megint), akkor talán életem egyik legjobbját élhettem volna meg. massive-ék masszív (bocs) 110 percet töltöttek a színpadon, kétszer is visszatapsolódtak, s összesen tíz fős jelenésükkel beleadtak apait-anyait abba a szánerbe, amit tulajdonképpen ők találtak ki. slágerek – ha lehet ilyet mondani – mellett számos dal szólt a hamarosan bekövetkező új albumról (előjáróban: jó lesz) a visual politikus és néhol magyar volt (ékezetes betűk nélkül), a közönség pedig értő, mert hát ezek a profik gyorsan kinevelték valamennyi jelenlevőt.
richie hawtin elmaradt (amúgy is fél háromkor kezdett volna), szóval ráálltunk a második napra. a gentleman hihetetlenül sok embert vonzott és mozgatott meg, de nem engem (amúgy is a végére futottunk csak be); a b-52s-t fél óra után hagytuk magára, mivel ugyanolyanok, mint húsz évvel ezelőtt: szarok. sikongatás, magyarázás, ad-hoc danolászás, s olyan témák, melyekről zenészeinknek sincs fingjuk (hogy kell mondani azt, hogy mezopotámia?). gondolom, a visszatpasra hagyhatott love shack nagyot szólt.
a fentiekben már magasztalt café diszkoszban melegítettünk a booka shade-re, amely fél 1-re volt meghírdetve a samsung arénába. a helyről egy jó és egy rossz dolog mondható: a szellőzés korrekt, nem folyik az izzadság a plafonról és nem újrahasznosított széndioxidot lélegzel be; ugyanakkor a hangosítás borzasztó (ne, már megint?!). a dj pöli által prünytögtetett elképesztően monoton technocsökevényből csak vmi visszhangosított tüff-tüff jutott el az aréna közepéig(!), melyet a helyszínen megjelent sok robot tanácstalan lötyögéssel hálált meg. a booka shade-nek még 1-kor sem volt nyoma, mi meg állva szunyókáltunk, így menekülőre fogtuk a dolgot.
harmadik nap jött a viharpara (előtte a szénné égés a balaton partján, de ez itt off) és a fentiekben ecsetelt lezárások. állatólag a jegyüzérkedés is csődött mondott: a tegnap még 20-30e-ért menő napijegyeket ma már 5e-ért sem lehetett elpasszolni. mi is majdnem hazacuccoltunk, de aztán erőt vett rajtunk a kíváncsiság, s bevetettük magunkat a helyszínre. a vihar végül elmaradt, az égés ellenben megismétlődött.
no nem a zagarral. balázs bandájával nem volt semmi gond. szertelen, sokat markoló elektronikus popzene zsánerpukkasztó megoldásokkal, az énekesnél sokkal ütősebb töltelékszámokkal, valamint egy slágerrel, ami csak refrénből áll. 🙂 pattogás encore.
fatboy slim viszont égő volt. maximálisan annak éreztem. norman cook hihetetlenül nagy zenész, ő is feltalált egy zenei stílust, hatszáz néven publikált muzsikát, s régebb óta foglalkozik zenével, mint én a lélegzéssel. ugyanakkor nem túl jó dj. és ezt ő is tudja, mégis képes hülyét csinálni többek között abból a 10-15e emberből, aki tegnap este összejött meghallgatni őt. szar zenéket (2-3 éves nyári slágereket) „kever” (értsd: egyik pillanatban mgé ez szól, a másikban már az), electro house és francia electro, meg színtiszta house között pörög, s közben a színpadon marháskodik. van rá ideje. sőt, annyira a hallgatóság képébe dörgöli az overhájpoltságát, hogy a szett közben lemegy a színpadról, lábát lógatja a széléről, neonszínű kapásjelzőket dug a szájába, feje fölött pörgeti fülhallgatóját, egyszóval mindent csinál, csak a dolgát nem. és ezzel milliókat tesz zsebre. háromnegyed óráig bírtuk a hülyítést, aztán egyenesen hazajöttünk.
Ez eléggé „csalánra pisiltem” véleményre sikeredett! 🙂
what you diserve is what you get.
Hát te nem tudom hol jártal, de nem a Balaton Sound-on. A Balaton Sound az egyik legszínvonalasabb rendezvény, amin eddig kishazánkban jártam. Nagyon örülnék, ha báremelyik más rendezvény meg tudná közelíteni ezt.
Minden rendben volt a Balaton Sound-on, egy rossz szót nem tudok rá mondani. Sőt azt, kell, hogy mondja a Balatonban is kellemesen csalódtam. A víz tiszta, a környező kiszolgáló egységek is rendben vannak, pincérek udvariasak, kedvesek. Nem vágnak át! Hál Istennek elég messze áll attól budapesti taplóságtól, amit megszokhattunk akár a városban akár a Szigeten.
A Fatboyslim kritikáddal sem értek egyet. Nem tudom miért probláma, hogy valaki nem a dj set mögött áll némán és nulla kommunikációt végez a közönsége felé. Szerintem egyenesen pozitív és követendő példa, hogy a dj is kommunikál a közönséggel, nem csak az énekessel rendelkező zenekarok tehetik ezt meg.
Ha kicsit figyeltél volna az is feltünt volna, hogy tisztelettel adózott az általa újrakevert előadók és a közönsége felé is.
Teljesen rendben volt a koncert!!!
A vihar pedig megjött.
A te kitartásoddal és hozzáértéseddel lesz a probléma, nem a fesztivállal.
Kérlek többet ne menj fesztiválra, de kommentet aztan végképp ne írj. Nem értesz hozzá
kedves kincso!
gyakrabban nézz el a balatonra, azzal tényleg nincs baj, s amúgy a BS is rendben volt, talán nem csak a rosszat kéne látnod a beszámolóban: én sem csak azt láttam a fesztiválban. 🙂
ami fbs-et illeti, nagyon szeretem, ha egy dj kommunikál a hallgatósággal, de azt nagyon szeretem, ha ez a kommunikáció a tényleges munka rovására megy. norman cook seggrészegen érkezett meg kis hazánkba, s ezen állapota a fellépése során sem módosult, s amit a színpadon művelt, az a youtube-on nézve talán vicces, de nem két róán keresztül, miközben a program tele van hibákkal, nincs se íve, se gerince, s a keverés – a dj egyik legfőbb fegyvere – úgymond nem létezik.
javaslatodat meg végképp nem tudom és nem is akarom hovátenni, egy élménybeszámolóhoz nem kell szakértelem, ám megnyugtathatlak, hogy jó pár éves fesztiváltapasztalat van a háttérben: talán elég lenne itt visszalapoznod.
üdv: ae
poli szerintem nem magától ment át mély minimalba, hanem kérés volt. 35 perc után valóban tanácstalanul állt mindenki, ettől szólt nagyot, amikor a booka shade odavágott. ha pörög a sztár előtt a buli, észre sem veszed, hogy már ő játszik.
amúgy ezzel az „ácsorogtunk 30 percet, majd továbbálltunk” attitűddel elég nehéz felkészülni egy átgondolt kritikára…
hm
Ha esetleg érdekel valakit, egyéb elfoglaltságom miatt eladnám 2db Balaton Sound bérletem darabját 40 ezerét.
victorius@citromail.hu