Ezt is megértük, a vizsgaidőszak végéhez mérnöki pontossággal illesztett VOLT ez alkalommal már kedden megnyílt, így egy nappal a hivatalos kezdés előtt színes sátrak százai tűntek fel a soproni fesztivál területén. Az alaphangot a nem túl bizalomgerjesztő névvel rendelkező DJ Enikő adta meg, aki egyébként sikeresen állt helyt ebben a rendkívül hálás szerepben.
Az első teljes értékű nap azonban a szerdai volt, főműsoridőben a Kispál-Tankcsapda duóval. Megmondom őszintén, már jóelőre eldöntöttem, hogy ezt a két koncertet kihagyom, a Kispál soha nem érintett meg igazán, a debreceni formáció pedig mintha kicsit fényét vesztette volna az utóbbi időkben. A jelenlevők szerint viszont jó koncertet adtak, ráadásul több, mint 2 órán keresztül szórakoztatták a nagyszínpad előtt bulizókat.
A nap számomra a keményebb zenék számára fenntartott MTV Headbangers Ball Arénában indult, színpadon a Niksonnal, akik emlékeim szerint tavaly is hasonló időpontban léptek fel. Kaliforniai punkzenét játszottak, mondjuk úgy, felejthető teljesítménnyel. Szokás szerint az ének volt a leggyengébb pont a produkcióban, a fiatal punkbandáknál ez általános probléma. A hangosítás katasztrofálisra sikerült, a bántóan éles gitárhang 10 perccel a kezdés után kiűzött a sátorból.
Kis kényszerszünet után ugyanoda tértem vissza, ekkor már a Drawing zúzott. Ők sajnos még annyi nyomot sem hagytak bennem, mint Niksonék. Alapriffek, éneklésnek és rappelésnek is alig nevezhető vokalizálás – röviden így foglalnám össze zenéjüket. Annyira csalódás volt a sátor felhozatala, hogy ide aznap már nem is tértem vissza.
A következő programpontot Animáék jelentették, velük kapcsolatban nagyon nem voltam képben, így meglepetésként ért, amikor „csak” egy DJ-szettet kaptunk, igaz azt a megszokott színvonalon. Úgy látszik, mostanában (ismét?) divat lett a szintin átküldött ének, ezzel a robothanggal azonban nem lopták be magukat a szívembe. Ezektől eltekintve ők nyújtották az első pozitív élményt.
Időközben átslattyogtam Brainsre, akiket csak hírből ismertem. Konkrét stílusba való besorolásuk gyakorlatilag lehetetlen, volt itt DnB, rock, reggae, és még sok más. A hasonló fúziókból nagyon nehéz értékelhetőt kihozni, nekik mégis sikerült. Talán nem véletlen, hogy az MR2 – Coke színpadon kaptak lehetőséget, hiszen tipikus petőfis hangzással bírnak – szigorúan jó értelemben.
Tudom ciki, de ezután ledőltem kicsit pihenni, és ahogy ilyenkor lenni szokott, délelőtt 10 után ébredtem, így az este hátralevő részéről már nem tudok nyilatkozni. Nem baj, így legalább marad elég energiám a (számomra) hangsúlyosabb koncertekre.