pesti est különszám, én balga meg fellapozom és immár másfél hete morgok, szomorkodom, szitkozódom. mert ez a hét nyíregyházán tényleg tele van jobbnál jobb programokkal.
kezdődött az egész még pénteken egy kis spanyol életörömmel a patriarcas de la rumba tolmácsolásában.
szombaton míg az ország többi része már az évnyitó fáradalmait pihente, vagy éppen rápihent a következő napi évnyitóra, nyíregyháza népe először a técsői bandával, majd a rabasaval derítette magát jókedvre, mert mint kiderült a zöld-foki-szigetekről nem csak cesaria evora jelenti a zenét.
vasárnap keletről tört be a zene, a lengyel kroke együttes mutatta meg, mit tudnak ők klezmer címen.
ha nyíregyházi vagyok, akkor nekem a tegnapi – hétfő – lett volna a pihenő napom, bár olvasva a narancs ajánlóját nagy valószínűséggel pihenés címen a kossuth téren kötöttem volna ki, lelkesen keresgélve egy padot, hogy legalább üljek. ezt írta a narancs rené aubryról: „…a hangulatáért muszáj szeretni, azért a finom szellők járta melegségért, ami a történeteiből dől.” ez a fél mondat ellensúlyozza számomra a műsorfüzetben szereplő „francia vangelis” jelzőt.
kedden, azaz ma este várható az egyik legszenvedélyesebb éjszaka, a legfülledtebb, legerotikusabb, függetlenül az uralkodó időjárási viszonyoktól. a mai este a tangóé a kossuth téren, juan varlos cáceres (argentína) tolmácsolásában. az úr 74 éves. lesz azokban a dalokban bőven tapasztalat, szenvedély.
akiket az afrikai zene vonz azoknak szerdán kötelező a megjelenés, mikor is toumani diabaté’s symmetric orchestra (mali) húzza, dobolja, zörgeti a talpalávalót. aki pedig korábban érkezik mindenképpen szakítson időt arra, hogy bemelegít a romano drom segítségével.
csütörtökön jön a műsorfüzetben csak „dél-afrikai sting”-ként emlegetett johnny clegg. istenem, mennyire utálom az ilyen jelzőket! ha igaz a szintén a műsorfüzetben írt hatalmas siker az idei montreali jazz fesztiválon, akkor ennek a pasinak semmi szüksége az említett jelzőre.
pénteken jönnek a macedónok, a jól ismert stílusban fújja a magáét a kocani orkestar. fogadjunk, hogy alig lesz a téren valaki, aki kibírja tánc nélkül.
aki pedig nem éri be – csak – zenével, az választhat a színházi programok közül. megnézheti, megnézhette a táp színház minden rossz varietéjét, a katona vendégszereplését a portugállal, a fösvényt az új színház értelmezésében. ma este láthatja woody allen vígjátékát basti julival, nagy-kálózy eszterrel, rudolf péterrel. lehet választani spiró, bacsó, vagy akár molnár ferencs darabot is. eszenyi enikő csütörtökön este újra elvarázsol mindenkit, aki önálló estjét választja. egy szó mint száz, nem csak zenében, hanem színházban is erős a nyíregyházi mezőny.
folytatnám még, lenne mivel, délutáni bohóságok, kiállítások, egyebek, de nem tudom, egyre erősebb bennem a felháborodás, hogy főváros melléki falusi kislánykényt háttérbe vagyok szorítva, a jó programokat idén nyíregyházára vitték, amit még csak-csak el tudtam volna viselni, de tették mindezt szeptember első hetében! minden adott, hogy csak a szívem fájjon, de az nagyon.
a fesztivál programja itt található, azok kedvéért, akik olyan szerencsések, hogy nyíregyházán és a környékén élnek.
Én péntek este ott leszek, pedig Szegedhez sincs közelebb, sőt… Gondolj bele, mit érzek, amikor a Pesti Műsort lapozgatom. Ráadásul nekem Szegeden nem sok panaszom lehet a programokra.
Én minden este ott voltam a színházban,mind a kamarát, mind a nagyszínpadot volt szerencsém élvezni estéről estére, de azt kell, hogy mondjam, mi, itt Nyíregyházán és környékén egész évben morgunk a Pesti Estet lapozgatva, egy hetet mi is megérdemlünk az évben;)