Öcsre indulok, szerencsére félóra alatt kiérek a faluból. Az evangélikus templomban Dresch Mihályra várunk. Némi késés után a szervező közli, Dresch Kapolcson van még, várjunk fél órát, mert lehetetlen ideérni. Várunk. Fél óra eltelt, újabb közlemény, Dresch még mindig Kapolcson, fél óra talán elég. Ez elég gáz, hiszen én is onnan jöttem, s ide tudtam érni. Kocsiba ülök, lemegyek Kapolcsra az asszonyért, mert a csigabusz menetrendje összeomlott. Majdnem visszaérek kezdésre. A koncertet kihozták a templomkertbe, fantasztikus a hangulat. Átmegyünk a Kőfejtőbe, ott is csúszik, állítólag az első csigabuszra várnak, de szerintem a sofőr már régen dezertált. A vajdasági Roma Art kellemes meglepetés, mintha Szabadkán vagy Palicson ülnék egy árnyas vendéglő udvarán. Kedvet kapok egy jó kis pörkölthöz, egy hűvös fröccsel lekísérve. De ez csak álom. Elmegyünk Apátiba, felvesszük a környék legviccesebb stopposait. Müller Péterék már nyomják, Sziámi nagyon fura izom pólóban, megdolgozik a sikerért. A régi számok jól ülnek, az újjak tucatra szólnak. Ráadás és ráadás, Aztán Vágtázó Csodaszarvas. Iszonyú béna hangosítás, de igénytelennek is nevezhetem, pedig ennél a zenénél nem mindegy. Éjfél felé lelépünk, a falu felé gyalogolva halljuk, minél messzebbre megyünk, annál jobban szól. A templomnál már a furulya is szól. De akkor minek a jegy?
Nagyszínpadot a szobádba!