Járod a fesztiválokat évek óta. Mikor elkezdted még nem fájt a hátad a harmadik végigtáncolt koncert után, nem zavart a kaják minősége, azt sem tudtad, hogy mi az a rosé, így eszedbe sem jutott mérgelődni ha elfogyott.
Járod a fesztiválokat, de észre kellett venned, hogy egyre nehezebbek a délutánra csúszott reggelek, hogy oda kell figyelned a lábadra és eljött az az év is, amikor a következő fesztivál aktuális fellépőit böngészve a fő gondolatod az volt, hogy na ezek meg kik?
Ha megfordult már a fejedben, hogy fiadtól/lányodtól kérsz tanácsot, hogy melyik koncertet tedd be a programodba, ha észlelted már a fenti tünetek bármelyikét, akkor neked szól, neked dübörög a Stargarden június 4-én és 5-én a Stadion kertben!
A fesztivál szervezőinek figyelmességére utal, hogy a rendezvényt két naposra tervezték, ezt még azok is végigtáncolják, akik ott voltak az Omega első bulijain és már anno is bőven tinédzser korban jártak. Ráadásul a két nap péntekre és szombatra esik, vagyis – szintén figyelmességként – meghagyták nekünk a vasárnapot a regenerálódásra. Egy fesztivál nekünk, akik a sokadik X után is szeretjük a jó zenét és a mégjobb társaságot.
A Stadion kert tökéletes választásnak tűnik, ifjú koromban azt a helyet valami misztikum lengte körül, olyannyira, hogy én még akkor sem mertem oda betenni a lábamat, ha a kapuk tárva-nyitva álltak. De most nem csak beteszem, hanem két napig jól ott is hagyom majd mindkét lábamat és többi tartozékomat!
Első napon már 3 órakor érdemes odadudorogni a nagyszínpad elé, ahol a Mezzoforte indítja a bulit, amit a magam részéről semmi pénzért nem hagynék ki. Utánuk Korállal idézheti a múltat az úri közönség, hogy aztán az Animals a lemenő nap sugarainál emlékezhessen meg a felkelő napról és annak házáról. Az este az Omegáé és a Deep Purple rajongóké, de hiába nagyok ezek a nevek biztosan nem én leszek az egyetlen, aki nem akarja majd kihagyni, hogy táncoljon az LGT Emlékzenekar dalaira, valamint az is biztos, hogy Nagy Ferót sem csak én fogom várni a Sztár FM utcabál színhelyén. Itt az alkalom, hogy megosszam mindenkivel reményeimet, vágyaimat: Ferótól régi, régi Beatrice számokat és ős-Bikini dalokat szeretnék. Nem csak azokat, melyeket még a mai napig játszik koncerteken, hanem az igazán régieket, elvégre ez a rendezvény a megélt nagy időkről és azok dalairól szól.
Az első napon a blues rajongók sem maradnak magukra, nekik dalol Takáts Tamás, Bill és Hobo, majd a még talpon lévő frissek az Old Boys kíséretével táncolhatnak hajnalig.
Rövid regenerálódás után aztán indul a második nap, 3-tól az Osibisa zenél, majd jön egy igazi nagy öreg, a 77 (hetvenhét!!!) éves John Mayall. Nincs az a derékfájás, amivel ilyen kezdésről érdemes lemaradni!
A külföldi nagyságokat a Skorpió vezeti fel , emlékeim szerint ők sem álltak színpadon már egy ideje. A szombat este a Blood Sweat & Tears-é, ha lennének felhők az égen, nos azokat ők majd egészen biztosan elfújják, hogy aztán következhessen a nap legnagyobb durranása, a Kool and the Gang. Tönkre fogjuk táncolni magunkat, más lehetőség nincs.
És, hogy ilyen nagyszínpadi program mellett hogyan fogok időt szakítani a Karthagora, a KFTre és a Bergendyre? Ezt még magam sem tudom, de reménykedem a csodában, hogy mégis lesz alkalom mindent meghallgatni, de legalábbis mindenben belehallgatni és a legjobbakat végig táncolni.
Két nap.
Két nap nekünk.
Ott találkozunk.