A második nap délutánját a VOLTon is a civileknek adjuk. Csak egyszer kell rákattanni valahol a civil sátrakra, hogy aztán soha többet ne akarja kihagyni őket az ember.
Ütköztünk macinak, jártunk láthatatlan színházban, kereskedtünk méltányosan, teszteltük egészségügyi tudásunkat, teszteltünk a tiszta levegőért, bekukkantottunk a sopronkőhidai börtön sátrába, megnéztük milyen is egy hamis Levis 501es, játszottunk az itthon.hu buszánál, gyűtöttünk matricákat, majd a végén a nem csekély zsákmányt beadtuk a csomagmegőrzőbe, hogy nyugodtan csápolhassunk Billy Idolnak és táncohassunk a Quimbyre.
Beérve a Civil zónába elsőként a Wilfing Áron Egyesület a Közlekedésbiztonságért és Toleranciáért aktivistái kapnak el minket, hogy megmutassák milyen is az, amikor ütközik az ember. Pohár víz a kézbe, szíjjazás az ülésbe és már száguld is a delikvens 16 km/órás sebességgel. Az ülésből a többség vizesen, döbbenten és azzal az elhatározással kászálódik ki, hogy ő bizony soha nem fog még koccanni sem!
Következő állomás a Közös Pont sátor láthatatlan színháza. Bekötött szem, kezek vezetnek, hangok szólnak hozzád különféle irányból, kezedbe arany kerül, nyakadba kötél, tapinthatsz keresztet, tövis koronát, különleges élményként élheted át a Passiót.
A Fair Trade sátornál kávét ittam, kezemre henna került, mindezekért becsület kasszába adakoztunk, majd átsétáltunk a VPOP No Kamu sátrába, ahol megnéztünk egy hamis Levis 501-t, ami csak egyetlen aprócska ponton különbözött az igazitól és halálra röhögtük magunkat egy Sony név alatt futó, még fényképezőgép funkciókat sem tudó kamerán. Csak azt nem tudtuk elképzelni, hogy voltak emberek, többen is, akik abból az ál-kamerából vásároltak is.
A civileknél az egyik legizgalmasabb helyszín a Sopronkőhidai Fegyház és Börtön sátra, valamint cellája. A vállalkozó szellemű fesztivál látogatók még börtöntúrára is benevezhetnek, már amennyiben képesek hajnali 8 körül emiatt felkelni.
Hosszabb időt töltöttünk az itthon.hu busza mellett, játszottunk, ropit ettünk, beszélgettünk és rengeteg ajándékot kaptunk.
Levezetésként, elhagyva a civileket beszálltunk a Chio matrica gyűjtögetős játékába. talán az erős napsütés okozta, de úgy éreztük, hogy nem érhet véget ez a délután szuper szuszpenzor nélkül, márpedig a mogyoró törős matricákért cserébe ezt adták a pirosra festett konténerben ülő lányok.
Az est leszálltával a gyűjtögetést abbahagytuk, és elindultunk, hogy leteszteljük az Index által feldícsért jugoszláv büfét. A pljeskavica húsa finoman hagymás, a pita hatalmas és szerencsére nem hasonlít a giroszosok egyenpocsék péktermékére. Ember legyen a talpán, aki egy tisztességesen megtömött adaggal egyedül végez!
A tökéletes napunkból már csak a zene hiányzott, így aztán beálltunk a nagyszínpad elé, hogy átadjuk magunkat az élménynek. Billy Idol sallangoktól, csilivili puffogtatásoktól mentes, korrekt koncertet nyomott, ráadásul, mikor beszaladt a technikai sávba, akkor a szerencsés helyezkedésünknek köszönhetően meg is mancsolhattuk őt, de képet készítenünk csak lábnyomáról sikerült. Ajánlom azoknak, akik nyomdokába lépnének!
A pasi rettentő öreg, az arca egy közepes horrorban sminket sem kívánna, de a hangja még megvan, sőt, a teste sem lett sokkal rosszabb (a színpad előtt tomboló nők örömére a koncert folyamán kétszer is megszabadult felső ruházatától).
Billy Idol után kicsit oszlott a tömeg, mi pedig előre mentünk, hogy Tibcsi dalait már közelről élvezhessük. Hatalmas tömeg verődött össze, ami nem is csoda, ha két ilyen előadó lép fel egy napon a nagyszínpadon. Vissza is sírtam azonnal az első nap családos, piknikezős hangulatát, pedig a péntek és a szombat, a két igazán tömeges nap még csak most következik.
A VOLT fesztiválon készült fotóinkat a Fesztblog folyamatosan frissülő galériájában találhatjátok!