Ééés akkor még gyorsan, mielőtt teljesen elfelejtenénk és arcunkat a következő Szigetes rendezvény felé fordítanánk, egy újabb beszámoló a Balaton Soundról. Nem, nem az enyém, hanem egy ifjú blogger jelöltté. Olvassátok, szeressétek, hátha kedvet kap és rendszeres szerzőnkké válik!
ÁKOS
Számomra a fesztivál a szokásos jegyszerzési procedúrán és sátorállításon túl, az Ákos koncerttel kezdődött. A jegybeszerzés olyan jól sikerült, hogy egy baráton keresztül szert tettünk VIP jegyekre, és mivel Ákos rendkívüli módon beharangozott koncertje annyira nem keltette fel az érdeklődésünket, a VIP lelátóról hallgattuk azt.
Elektró fesztivál lévén nem igazán értettem, hogy Ákos miért lép fel itt, de a koncert elején rögtön kaptam kérdésemre valamiféle választ, hiszen néhány számának zenei alapja, egészen beleillett a fesztivál többi fellépőjének stílusába. A személyes véleményem erről a furcsa stílusról, meg a koncertről, az, hogy a vihar pont jókor jött és mosta el. Bizonyára sokan ezt nem így gondolják és égi átoknak tartják az esőt nem pedig égi áldásnak, mint én és a baráti társaságom, de szerintem a koncert hatásvadász és nagyképű volt. Félreértés ne essék, Ákosról magáról eszembe se jutna azt mondani, hogy nagyképű, de a koncert azt sugallta, hogy most egy óriási világsztár lép fel a világturnéja keretein belül, pedig hát ez közel sem volt így!
AFROJACK
A szakadó esőben hazajutás mindig egy élmény, különösen, ha az ember egy sátorhoz igyekszik, mint ahogy történt ez velünk az Ákos koncert után, de hát az ilyen beletartozik egy fesztiválba, de várt még ránk egy Afrojack koncert is.
Afrojack hajnali 1-kor kezdődött a fedett Rise FM Arénában. már egy kicsivel kezdés előtt megérkeztünk, így szerencsére hallottuk, hogy hogyan kezdődik a műsor. Zseniálisan. Engem a kezdés nagyon megfogott, viszont a folytatás annál kevésbé. Egy idő után olyan érzésem volt mintha egy házibuliban egy barátom pakolta volna a legnagyobb slágereket egymás után a youtube-ról. A koncert elején még az is nagyon tetszett, hogy néha a DJ ordibált a mikrofonba a közönség hergelése céljából, pl. hogy „Hungary! Put your hands up! meg hasonlókat. Sajnos az eufória amit ezen mondatoktól éreztem nem tartott sokáig mert egy barátom felhívta a figyelmemet, hogy amikor a mondatok elhangzanak a DJ csukott szájjal áll. Számomra egyszerűen annyira kiábrándító élmény volt, az, hogy még egy mikrofont sem tud a kezébe fogni és üvöltözni bele, hogy el is indultunk haza.
DIZZIE RASCAL
Másnap egy rögtönzött házibuli után ébredve szembesültünk a szomorú ténnyel, hogy a legközelebb lévő bolt tömve van, és hosszú percekig kell sorban állni 5 darab zsömléért és egy tömlős sajtért, egyszóval egy fesztivál menüért. Az ételért folytatott ádáz harc után elfogyasztottuk a fantasztikusnak nehezen mondható, de annál jobban eső reggelinket. Mire mindenki végzett épp elkezdődött a nagyszínpadon (17:30-kor) a Dizzie Rascal koncert. őszintén szólva nem igazán ismertem őket a koncert előtt, de kíváncsiságból elmentünk. A koncert óta áldom a kíváncsiságom, mert fantasztikus koncertet adtak. Elektró zenére alapozott rap zene, élő rappel és élő DJ-vel. Afrójack után egy élmény volt nézni ahogy a DJ helyben keveri a zenéket és nem egy berakott CD-t hallgatok.
CALVIN HARRIS
Calvin Harris félnyolckor Dizzie Rascal után kezdődött a nagyszínpadon. Kicsit félve mentem el, és őszintén szólva nem vártam tőle sokat, de hála az égnek rendesen rám cáfolt és hatalmas bulit csinált. A zenéjére nagyon jól lehetett bulizni és remek hangulatot csinált a nagyszínpadnál.
AVICII
Avicii valószínűleg az egyik legjobban várt fellépő volt a Balaton Soundon, hiszen sokan az egyik legjobb DJ-nek tartják a világon. A Levels című számát több mint 43,5millióan látták a youtube-on . A Balaton Sound szervezői is úgy hirdették, hogy Avicii nyitja a fesztivált. A nagy várakozás ellenére nekem egyáltalán nem jött be a koncert. Egyszerűen álltam a tömegben és nem tudtam a zenére mit csinálni. Hasonlóan volt vele még pár barátom is így végig se hallgattuk, hanem más buli után néztünk. Később a baráti társaságunk másik fele elmagyarázta nekünk, hogy az, hogy nem élveztük a koncertet az csak a mi ízlésficamunknak köszönhető és nem értik miért mentünk el a felénél. Lehet, hogy igazuk volt…
KNIFE PARTY
A számomra rosszul sikerült Avicii után már nem sokat kellett várni a világ másik feléből, Ausztráliából érkező Knife Party-ra. A buli az OTP Bank színpadon volt, ahol nem szokatlan, hogy jobbnál jobb és keményebbnél keményebb bulikat rendeznek. Tavaly itt lépett fel a Magnetic Man és Rusko is, idén pedig Knife party és Feed Me.
Knife Party hasonlóan jónak ígérkezett mint tavaly Rusko, és be is váltotta a hozzá fűzött reményeimet. Óriási bulit csináltak, és majd 2 órán keresztül csavarták a dubsteppet.
FRITZ KALKBRENNER
Fritz koncertje nagyjából egy időben volt a Knife Partyval, így csak átugrottunk megnézni őt a Telekom teraszra, de borzalmasan elvont zenét játszott amire a mi állapotunkba egyszerűen nem lehetett bulizni. Ezért gyorsan vissza is mentünk Knife Partyra.
BENGA
Benga valószínűleg azoknak zenélt akiknek valamilyen okból kifolyólag nem volt elég a Knife Party darabokra szedős dubstepje. Hasonló zenét csinált mint az előtte ugyanott játszó Knife Party, azzal a különbséggel, hogy ha lehetett még jobban szétszedett a zenéjével.
Benga után még Martin Solveig ígérkezett jó bulinak, de én azt inkább kihagytam, mert a Hello című számát már annyiszor hallottam a tavalyi Soundon, hogy a halálba idegesített. Az viszont, hogy Martin Solve-et kihagytam nem azt jelentette, hogy mentem aludni, hiszen a Balaton Soundon sznite 0-24-ben lehet bulit találni.
PUNNANY MASSIF
A Punnany Massif egy üde színfoltja volt a Balaton Soundnak. Én aki rendkívül szeretem a hip-hop zenét (főleg a Punnany-t) nagyon örültem, hogy egy elektró fesztiválon is megállja a helyét egy élő zenekarral kiálló rap, hip-hop banda. Mint midig most is jó élmény volt a koncertjük.
DAVID GUETTA
David Guetta-t a Soundos programfüzetben elég egyszerűen jellemezték: a világ leghíresebb DJ-e. Ez biztos így van, nem tudom, de mindenesetre én nem e miatt a kijelentés miatt, hanem a tavalyi jól sikerült koncertje miatt voltam megint ott a buliján. A koncert nagyon jól kezdődött, meglepő módon a híres számait alig játszotta. Olyan érzésem volt, hogy bemelegít a híres számai előtt, ami jó is lett volna, csak a probléma ott volt, hogy egyszer csak lenyomta a zenét és lement. Nekem hiányérzetem volt a koncert után.
A hiányomat azonban nem volt nehéz pótolni, mert ahogy megindultunk a fesztiválon mindig találtunk valami jó bulit. Az egyik legjobb élményem az volt, amikor napfelkeltekor kiültünk a Balaton partra és hallgattuk a mögöttünk berakott zenéket amik tökéletesen illettek az egész hangulatához, pl. az Ocho Machotól a Jó Nekem című számot, ami egy raggae-s rock szám, tehát a fesztivál stílusához egyáltalán nem illett de mégis berakták és fantasztikus volt.
FEED ME
A Feed Me koncertnek volt egy jó és egy rossz oldala. A jó, hogy nem csak a szétesésig csavarós dubstep volt, hanem ezt keverte drum’n’bass-el és sok más elektró műfajjal. Szintén hatalmas buli, volt kitett magáért a DJ és az OTP Bank színpad szervezői ismét jól választottak. A negatívum a koncertben az volt, hogy nem sokkal a kezdete után kezdődött a Rise FM Arénában Sander Van Doorn.
SANDER VAN DOORN
Talán nem túlzás azt állítani, hogy Sander Van Doorn az egyik legnagyobb trance előadó. Ezért aztán ott is hagytuk a Feed Me-t, nagy szívfájdalmunkra, de be akartunk nézni Sander Van Doornra. Gondoltuk, ha rossz lesz, visszamegyünk Feed Me-re. Nem mentünk. Jó volt. És többet nem is lehet mondani róla. Jó volt és kész.
TINIE TEMPAH
Az utolsó előtti nap nagyon jónak ígérkezett, hiszen az Irie Maffia kezdett a nagyszínpadon, majd az Egyesült Királyságból Tinie Tempah, és végül a legjobban várt Paul Kalkbrenner. Sajnos az Irie Maffiát lekéstük, de Tinie Tempah-án már nagyban koptattuk a műanyag táncparkettet. Tinie Tempah egy jól összerakott, igazán profi műsorral érkezett, amit hibátlanul elő is adott. A maga stílusában remek koncert volt, én személy szerint nagyon élveztem.
PAUL KALKBRENNER
Részemről az egyik legjobban várt előadó, annak ellenére, hogy általában nem rajongok annyira a minimál zenéért. Kalkbrenner maximálisan be is teljesítette a hozzá fűzött reményeimet. A koncerttel a hátam mögött nem tudok rá mást mondani, csak azt, hogy egy zseni, és mellé még nagyon szimpatikus ember is. Fantasztikus volt látni a kivetítőn a kezét, ahogy élőbe rakja össze a zenét, úgy, hogy még fülhallgató sem volt rajt. Sok DJ-nél zavart, hogy csak két szám között mixelgettek kicsit. Paulnál ez nem így volt. Ő az egész számot ott rakta össze élőben különböző hangokból. Ami még roppant szimpatikus volt benne, hogy az egész koncertet végig mosolyogta, mint egy jóllakott óvodás; szerényen és aranyosan.
A Kalkbrenner koncert után nehéz volt magunkhoz térnünk, de végül sikerült visszajutnunk a sátrunkhoz, ahol óriási eső kapott el minket, ami miatt már vissza se mentünk Carl Cox-ra, de valószínűleg jól tettük mert akik vissza szenvedtek az esőben, azok azt mondták, hogy egyszerűen nem volt jó koncert. Unalmas volt.
DE LA SOUL
Real hip-hop. A fiúk (3-an) több mint 20 éve vannak a pályán és ennek megfelelően egy igazán autentikus hip-hop bulit csináltak. Értenek a szakmájukhoz, ehhez nem fér kétség. A remek zenék mellett közvetlenségükkel tűntek ki a többi előadó közül. rendszeresen beszéltek a közönséghez, és nem csak azt, hogy „put your hands up!”. Volt, hogy perceken keresztül versenyeztették a közönség jobb és bal oldalát, hogy melyik a hangosabb. Nekem a DJ tette feledhetetlenné a koncertet, azzal, hogy néha előre jött rappelni. Olyan beleéléssel csinálta, hogy tényleg öröm volt nézni. Csak pozitívumokat tudok mondani a koncertről, nagyon jó volt.
ARMIN VAN BUUREN
Armin hozta a tőle megszokott formát, azaz agyon húzta a számait. Nagyjából egy 3 perces számból 2 percig csak húzta fel a zenét, majd egy percig szétrombolt minket. Az ilyen hosszú húzások olyan szinten felhergelték a tömeget, hogy amikor a szám beindult iszonyatosan nagy buli volt. Jó bulit csinált a szőke holland, és a koncertjével méltó módon búcsúzott a Heineken Balaton Sound nagyszínpada.
STEVE ANGELLO
Szerencsére Arminnal még a fesztiválnak nem lett vége, lehetett tovább menetelni az utolsó éjszakában. Most is mint eddig mindig mindenhol szólt a zene és buli-buli hátán volt.
Az utolsó koncert amin még roptuk az Steve Angello volt. Jó kis koncert volt, jó búcsú az idei Balaton Soundtól, bár kritikaként fel lehet jegyezni, hogy a kelleténél kicsit egyhangúbb volt, de ez mit sem csorbított az egész hetes élményeinken, viszont nem is szépített a fájdalmon, hogy vége a fesztiválnak. Ezen a szörnyű érzésen csak és kizárólag egy dolog tud segíteni, hogy minden bizonnyal jövőre is megrendezik, és remélhetőleg nem kezdik el nélkülünk.