Hiába enyém a negyedik Hegyalja nap beszámolója, azt nem tudom anélkül megírni, hogy a másodikról szót ne ejtsek. Hiába no, lehetetlen, hogy a bloggerbe beleszoruljon az írnivaló!
Hajtás után tehát egy kis másodnapos szösszenet, majd negyednap teljes erőből. Katt!
Előzményként ajánlom Csingasz bejegyzésének elolvasását, mert jórészt hozzá kapcsolódnék, amúgy másodnaposan.
Tény, ami tény, Everlast annyira nem illett az éjszakába, hogy arra nincsenek szavak. Bár, ha a nagyszínpad közvetlenül a becsületkasszás szalonnasütés mellett lett volna, akkor talán elment volna az egész, de tábortűz nélkül a színpadi unalom csak gyors menekülésre késztetett.
Szerencsére a Pepsi színpadon ott várt Danko Jones és az ő mindent elsöprő energiájuk. Dicsérhették nekem az előttük fellépőt (Ektomorf), magasztalhatták az utánuk következőt (Hatebreed), mondhatták, hogy ők csak a sajt a fincsi sonkás szendvicsben, én csak az ő hihetetlen energiájukat láttam. Miközben imádtam minden szavukat – mert a zene mellett igencsak dumálósra sikeredett a koncert -, magamban azt is gondoltam, amit valaki aztán be is kiabált nekik: ‘Shut up and play!’. Mert másfél óra zene Dano Jonesból nem valami sok, érdemes minden percet kihasználni.
Parov Stelar Band – róluk kell még szólnom. Most, hogy tudom mit vesztettem volna állíthatom, ha a vihar miatt teljesen elmarad koncertjük, akkor minden égzengés, szélvihar és zuhogó eső szenvedhetné örökké szűnni nem akaró haragom és sértettségem. Másodnapon, vihar után semmilyen zene nem illeszkedett volna jobban a hangulatba, mint az, amit a Parov Stelar Band nyomott. Aki kihagyta, sajnálhatja. Pláne akkor, ha a kihagyás oka Bárány Attila volt. …
Most, hogy a Hegy’ két legjobb koncertjéről megemlékeztem, jöhet a negyedik nap. Az utolsó, a sétálós. Mert mindig van egy nap, ami nem a koncertekről szól.
Kiscsillag 21:15 – az első program, amire gondoltam beneveztem. Na nem azért, mintha nem unnám már a bandát, mostanában minden utcasarkon ők zenélnek, de milyen az, hogy este 9 múlt és az ember még nem volt koncerten egy fesztiválon? (Nem mellékesen, válaszom kérdésemre az, hogy tök rendben lévő. Minek örökösen zenék után rohangálni? Szerintem egy fesztivál legalább annyira szól a csordáról – társaság, akivel vagy -, az ökörködésekről, beszélgetésekről, nagy röhögésekről és világmegváltó filozofálgatásokról, mint a zenéről.) De ezért negyed 10-kor csak odaálltam a nagyszínpad elé, majd 10 perc múlva távoztam is, mert épp csak el nem aludtam Lovasiék produkcióján. Távozásom okán fogalmam sincs, hogy később izgalmasabb lett-e a koncert, de az elejéből ítélve ezt erősen kétlem.
Az este egyetlen koncertje, amit igazán vártam és már régóta terveztem, az az Enter Shiari volt. Valaki anno egy kommentben kérdezte, hogy soproni koncertjük alatt merre voltunk? Nos, most üzenem, hogy őket mi mindig is a Hegy’re tartogattuk.
Nem hiába. A srácok olyan energiával csaptak bele a koncertbe, hogy a szó mindenféle értelmében elállt a lélegzetem. Láttam már pár energikus koncertet, de az ő mindent elsöprő áradatuk példa nélküli. Persze, ha egy banda 120, vagy inkább 150 százalékon kezd, akkor nehéz a dolgokat tovább fokozni, és nem állíthatom, hogy nekik sikerült volna. De ha vesztettek is a lendületből, összességében akkor is 100 százalék körül voltak, szóval a koncert megérdemli a „kva jó” jelzőt. Elnézést érte, de az háborodjon fel elsőként, aki az ilyen koncerteket nem valami hasonló jelzővel szokta illetni!
Stereo MC’s – az est másik nagy koncertje … lehetett volna, ha ….. , ha a közönség vevő lett volna rá. Mert ez a koncert nem az együttesen múlt. Ők beleadtak mindent.
A kezdés előtt fél perccel mintegy 50 ember lézengett a színpad előtt, nem csodálkoztunk volna, ha a banda ilyen körülmények között ki sem jön.
De kijöttek és játszottak úgy, mintha tízezres tömegnek játszanának.
A koncert végére sem lett még félig sem tele a nagyszínpad előtti tér, miközben a Malátabárból szinte kifolyt a tömeg – Paddy and the Rats húzta a talpalávalót -, és a Pepsi színpadon, a szokásos műsort nyomó Subi is sokakat vonzott.
Az est csalódását nem a fesztivál, hanem a borosok szolgáltatták, akik bezártak, pedig mi hajnalban még visszatértünk – volna – hozzájuk egy alapos búcsúzkodás erejéig. Ettől függetlenül ajánlom tiszta szívből mindenkinek a Paulay Borházat. Mindenkinek, aki jó áron akar jó bort fogyasztani. „Jó borból jó a fröccs” – írták táblájukra, ahol a furmint kisfröccsöt 200 forintért kínálták. Baráti ár. Persze van olcsóbb, sokkal olcsóbb is Tokajban, de a Paulay Borház idáig az egyetlen általam ismert pincészet, ahol a ‘legegyszerűbb’ furmint is iható, sőt, nem csak iható, de finom is. Nagyon finom. Ha pedig valaki valami száraz, de illatos borra vágyik – mint én -, annak ott a hárslevelű. Többször kóstoltam, állítom, igazán finom bor. Ebben a borházban nem kínáltak sem minket, sem másokat ócska, savanyú borokkal, pedig Tokajban, sajnos, ez általános. Idén csak azért nem ismétlem meg szokásos panaszaimat, mert megtaláltuk Ede bácsit és Ede nénit – akik a legkevésbé sem Edék és még sok évük van nénivé, bácsivá válniuk -, akiknél jó a bor, ezáltal finom a fröccs, ami mellé őszintén barátságos kiszolgálás és gyönyörű környezet társul.
_____________________________
Mivel ez volt az utolsó nap, ezért én nem is késlekedem, itt a Hegy’ értékelésem:
Helyszín (megközelíthetőség, fekvés, körülmények) – 4
Lehetne tökéletes is, ha nem utálnék tűző napban gyalogolni a hídon. Vagy esőben. Vagy szélben. Híd nélkül viszont azonnal levonnék még egy pontot, mert anélkül az egész környék sokkal csúnyább lenne. Meg a vidáman kürtölő kamionok is hiányoznának, akik egyébként mindig a frászt hozzák rám.
Hiába no, nem könnyű a kedvemre tenni.
Kaja, pia – 4
De csak Edéék miatt. Ha ők nem lettek volna, akkor osztályzatom 3-as lenne, az is csak azért, mert idén először sikerült iható bort választani standard, – értsd: a sörös pultokban is kapható -, bornak választani. A boros bódékról most inkább nem írnék részletesen. Legyen elég annyi, hogy a wine art-nál vett furmint házmester a második korty után a füvön végezte. Baleset nem volt a dologban, én öntöttem ki.
Árfekvés (belépő, belső árak) – 3,5
Bérletek az utolsó pillanatig voltak akciós áron, bár csak Miskolcon, Debrecenben és Nyíregyházán. A napijegyek viszont drágák voltak.
Környék népe (barátságosság) – 5
Nem is lehet más, elvégre Tokajban voltunk!
Biztonság (személyzet, előírások) – 4
A Hegy’en van a legnormálisabb biztiboy csapat. Ötöst akkor kapnak majd, ha egyáltalán nem lesz rájuk szükség:)
Hangulat – 3,5
Idén kevesebben voltunk, mint tavaly és a rakamazi fiút sem tudom feledni, aki arról faggatott, hogy mi más Budapesten és ott is annyira szegények-e az emberek …
Zenei felhozatal – 3
Egyszerűen unom a program standard részét. Persze ez nem Hegy’ specifikus, minden fesztiválról elmondható.
Színpadok (száma, sátrak állapota, hangosítás) – 3,5
Többször recsegett a fülembe a nagyszínpad. A többi, tulajdonképpen, rendben volt.