2009-ben írtunk utoljára a Fekete Zajról, de akkor is csak két ajánló erejéig. Nem is értem, mint maradhatott ki életünkből ez a fesztivál? Évek óta nyifogok valami egyszerű, nem szabályokkal teli, fűben fekvős, laza fesztivál után, erre nem pont arra nem megyek el ami pont ilyen?
Mátrafüred cirka másfél óra autóval, az út végén kis kanyargás, majd bennünk kisebb tanácstalanság, hogy a balra fekvő, enyhén bazár jellegű terület a kemping-e? Az volt és szerencsére belül már egyáltalán nem volt vurstli hangulat. Gyorsan parkoltunk, aztán 5 perc alatt megtekintettük a fesztivál helyszínt és magunkhoz vettük első fröccsünket az igencsak ingatag pultostól, természetesen repohárban. Mégsem lenne túl szép teleszemetelni a Mátrát!
A fesztivál 3 színpadából kettőn felváltva mentek a zenék, tekintve, hogy egy – nem túl nagy – terület két végén álltak, míg a harmadik, a legkisebb a domb tetején üzemelt, igazi klub jelleggel. Egy sörcsap, egy pad, kis tér a színpad előtt, az egész pár 10 emberre méretezve.
A két színpad közt pedig ott volt a fű, a selymes, zöld gyep, jöhetett a heverés, ami annyira hiányzott nekem.
A fesztivál méreteiből adódóan a közönség sem túl nagy létszámú, ha mind a három napot a tó partján tölti az ember, akkor a végére mindenkivel lepacsizhat. Első alkalmas látogatóként feltűnő volt, hogy milyen sokan köszöntik ismerősként egymást, sőt a fellépőket is. A zenekarok itt egyébként sem különültek el, nem is lett volna rá lehetőség.
Belehallgattunk a The Hostages Went Home zenéjébe, majd a lengyel Eluktrick következett. A Sziget után itt már csak két számot adtunk a Wattican Punk Balletnek. Az első koncert, amit szinte végig hallgattunk a Mátyás Attila Band-é volt, majd jött az este fénypontja, a VHK, akarom mondani a Vágtázó Életerő. De fénypont ide, fénypont oda, annak a végét már nem tudtuk lábon megvárni. Talán a jó levegő tette, talán a kora délutántól fogyasztott fröccsök, vagy talán összefogva győztek és döntöttek le bennünket a lábunkról. A VHK végét és az azt követő ‘dizsit’ mi már ideiglenes szállásunkból, a kocsi hátsó részéből hallgattuk. Mit mondjak, nem könnyű dübörgő basszusok közt aludni, de nekünk azért sikerült.
Jó fesztivál a Fekete Zaj, ajánlom minden nyugalomra és a fősodor zenéitől távolságra vágyónak.
Képek erre!