Idén nem mindennapi őrülettel zártuk a fesztiválszezont: boci 29 kollégával előbb az Agárdon első ízben megrendezett Gödör Kempingen tettük tiszteletünket, majd röpke 4 órás gyötrelmesen hosszú és másnapos vonatozás után bevezettük a Szegedi Ifjúsági Napokat is. Ahogy térnek vissza emlékeink és életjeleink is egyre biztatóbbak, úgy jövünk a beszámolókkal és értékelőkkel. Kezdjük is a csütörtöki nappal, és a Gödör Kemping átbeszélésével, értékelésével!
Idén nem mindennapi őrülettel zártuk a fesztiválszezont: boci 29 kollégával előbb az Agárdon első ízben megrendezett Gödör Kempingen tettük tiszteletünket, majd röpke 4 órás gyötrelmesen hosszú és másnapos vonatozás után bevezettük a Szegedi Ifjúsági Napokat is. Ahogy térnek vissza emlékeink és életjeleink is egyre biztatóbbak, úgy jövünk a beszámolókkal és értékelőkkel. Kezdjük is a csütörtöki nappal, és a Gödör Kemping átbeszélésével, értékelésével!
Már jó ideje rá voltam izgulva a Gödör csapatának legújabb vállalkozására. Egy olyan „fesztivált” sejtettek az előre birtokunkba kerülő infók, amely sokkal jobban hasonlít egy nagy baráti társaság zenével kísért táborozására, mint egy vérbeli, már megszokott standard, 4 napos tömeges őrületre. Nos, valahol jól kapizsgáltunk, viszont a „tömeg” szót most használtam először és utoljára a cikkben.
Agárdra leérkezve az volt a furcsa, hogy rajtunk kívül mindenki a szabad strand felé vette az irányt, csak mi ketten gyalogoltunk az embertelen hőségben a Park Kemping felé. Végül sikerült beérkeznünk és sátrat állítanunk nagyjából délután 3 órára, így hát adva volt a kérdés: mit csináljunk az első koncert előtt? Gondoltuk sétálunk egyet, megismerjük a színpadokat, pultokat. Nos, nem kellett túl sok infót megjegyeznünk, ugyanis nagyjából 2 italos pult, és 2 színpad jelezte, hogy itt bizony fesztivál van. Emberrel továbbra sem találkoztunk, és ez már kezdett kissé frusztráló lenni. Végül arra jutottunk, hogy a kegyetlen meleget a vízben vészeljük át, és itt bizonyára találunk embert végre. Nos rajtunk kívül még 3-an pancsoltak az egész parton, így a rejtély továbbra sem oldódott meg: hol vannak az vendégek?
Beenie Man
Most nem folytatom ezt a egyre fárasztóbb játékot, inkább leírom még egyszer, utoljára: baromi kevesen voltak! Nem tudom, hogy az elhibázott marketing, a párhuzamosan zajló SZIN, a foghíjas és elég eklektikus zenei kínálat, a „Gödör” név egyre jobban kikopása a közbeszédből, vagy mi a csuda volt ennek az oka. Az a pár ember, aki ott volt, viszont láthatóan jól érezte magát, nagyon sokan voltak kisgyerekekkel, amit azért csak üdítő látni még a magunk fajta részeges disznóknak is. Jelen volt a környezettudatosság is (általam gyűlölt rePohár pl.) illetve az egészet természetesség jellemezte (sajnos jobban nem tudom megfogalmazni). Lehetett kapni kecskesajtot, friss pékárukat, házikolbászos szendót, zöldséget, gyümöclsöt és mindent, ami nekem idegen egy fesztiválon, de a 30-40 éves korosztály nyilvánvalóan értékeli. A koncertekről annyit, hogy A SZÍNPAD-on játszott a Nemjuci, kb. 50 embernek, ők nem kímélték magukat, kellemes kis bulit nyomtak, én például a vízből hallgattam az első 20 percet. Utánuk Supernemék zúztak, kb. 100 ember előtt, akikre most már kezdek kicsit haragudni, hogy egész nyáron az átvezető szövegektől, a setlisten át Papp Szabi fekete pólójáig mindenhol teljesen ugyanazt nyomják. Ettől függetlenül nem volt bántóan rossz a buli, csak én már baromira unom (és ahogy látom, ők is). Esténk fénypontját a Kiscsillag jelentette, akikről már elmondtuk nagyon sokszor, hogy szintén egy kaptafára építik fel mind a 85 koncertjüket, amit a fesztiválszezonban lenyomnak, és azt is, hogy mennyire bántó, amikor jobban be vannak állva, mint a nézők. Most viszont nem tudtam volna elképzelni más brigádot, akik megmozgatták volna a jelen lévő kb. 250 ember lábát és fantáziáját. Ilyen családias közegben az ő koncertjük is teljesen más színezetet kap, mint mondjuk egy szokásos óriásfesztiválon, délután 4-kor a Nagyszínpadon, tűző napban. Programunkat jobb híján a The Carbonfools-szal zártuk, de eddigre már megcsúsztunk annyira, hogy nem igazán tudnék érdemi véleményt alkotni Balázsék produkciójáról.
Mondom, hogy sok volt a lurkó!
Jöjjön hát számszerűsítve ez a zagyvaság, amit eddig összeírkáltam: értékeléééés:
Helyszín (megközelíthetőség, fekvés, körülmények) – 5
Kicsit kell sétálni az állomástól, de amennyiben nincs 65 fok a napon, mint mikor mi mentünk, akkor túlélhető. A kemping kulturált, van sok árnyék, a vizesblokkok nagyon rendben vannak, és persze ott van valami tó is… Egyedül arra érdemes figyelni, hogy korán reggeltől zúznak el a vonatok az utca túloldalán, így érdemes inkább a víz közelébe felverni átmeneti bázisunkat.
Kaja, pia – 3
Sör volt, hideg, a többi dolgot nem engedhette meg magának a magamfajta lumpen, így a nyár végén.
Árfekvés (belépő, belső árak) – 3
A pia véleményem szerint drága volt, de mivel ennek a fesztiválnak nyilván nem egyszerű dolog kihozni a nullszaldót (személyes véleményem szerint ez idén nagyon nem sikerülhetett), abszolút érthető a dolog. Kajára természetesen nem költöttem, de ahogy láttam, a szokásos árakkal lehetett találkozni. Egy biztos: a zöldséges bácsinál 150 forint volt egy sárgarépa.
A belépők árával semmi probléma, elővételben 3500/12000 HUF.
Nemjuci
Környék népe (barátságosság) – 3
Nem hiszem, hogy nagyon zavarta volna őket a fesztivál, sőt, tuti, hogy volt, akinek fel se tűnt, hogy itt történik valami a kempingben.
Biztonság (személyzet, előírások) – 4
No problemo.
Hangulat – 2
Nekem szimpatikus valójában ez a családias hangulat, csak ahhoz nincs szükség ekkora színpadokra, meg Kiscsillag koncertre, így bármennyire is értem, hogy ez a fesztivál szándékosan akar MÁS lenni, sajnos nem tudok többet adni.
Zenei felhozatal – 2
Két véglet: nagyon alter, underground bandák, baráti társaságok, meg a szokásos magyar élmezőny néhány random tagja. Valahogy csizma az asztalon feeling.
Színpadok (száma, sátrak állapota, hangosítás) – 3
Több nem is kell, ezek is túl nagyok voltak, amúgy a hangosítással nem volt baj (mivel lakott területről van szó, nyilván szokás szerint halk volt a cucc).
Pamkutya
Összességében én beírok egy óriási piros pontot a Gödrös arcoknak, amiért kitalálták ezt az 5 napos mini Woodstockot (BRÉKING: az utolsó napi programok a zord időjárás miatt elmaradnak!). A szervezés még elkapott pár gyerekbetegséget, illetve bizony én inkább rámentem volna erre a közösségi dologra: Supernem koncert helyett mondjuk főzőverseny, vagy óriási, tűz körül éneklés, szalonnasütéssel. Mivel csak egy napot voltunk, simán lehet, hogy ezt máskor eljátszották a szervezők, nem lennék meglepve. Sajnos a gyér látogatottság nem kecsegtet sok jóval a jövőre nézve, de én kívánom a srácoknak, hogy jövőre is össze tudják hozni ezt a bulit, hogy végre együtt fröccsözhessek a parton, mind a 300 barátommal, akiket most ismertem meg!
A képeket a Gödör klub official facebook oldaláról csentem.
Csekkoljatok minket Facebookon is!