holnap indul Hegyalja, mi meg jól nem leszünk ott. sok éve nem történt már velünk ilyen, most gyógyítandó a hiányzás okozta fájdalmat számba vesszük, hogy miért is hiba kihagynunk a tokaji fesztivált.
márciusban még aránylag határozottan állítottuk, hogy jó döntést hoztunk, a mi naptárunkba, és nem mellékesen pénztárcánkba, sem fér bele az összes fesztivál, idén a banda egy része EFOTTra megy – időbeli átfedés a Hegy’gyel -, a SZINen pedig teljes létszámmal tervezünk megjelenni. de ez a jónak tetsző döntés az első Hegy’ nap közeledtével egyre ostobábbnak tűnik.
először az motoszkált, hogy Ede néni és Ede bácsi, na meg az ő isteni finom boruk bizony hiányozni fog. aztán kitették a facéra, hogy lecsókertet csináltak, mire majdnem elsírtam magam, hogy nem fogok ülni a kertben, előttem egy nagy tál saját nevelésű és készítésű lecsóval, meg a pince hideg furmintommal.
hiányozni fog a kolesz, a szemközti közért, az utcán ülő nénik és bácsik, no meg a mellettük fetrengő punkok is.
hiányozni fog az az őrületes nyugalom és derű, amivel a tokajiak a hordát figyelik, akik lerohanják városukat.
hiányozni fog a fesztivál is, bár azt nem állíthatom, hogy a zenei programért vérzik a szívem, az gyakorlatilag az érdektelen kategóriába esik. de ez az utóbbi években már így volt, de az is igaz, hogy például tavaly, minden érdektelenség ellenére, a szezon legnagyobb táncolásai a Hegy’en voltak Parov Stelarra és a zseniális Dub Pistolsra. lényeg a lényeg, a Hegy’ mindig tartogat meglepetéseket, de idén mi ebből kimaradunk. június vége túl zsúfolt, jövőre reméljük visszakerül a fesztivál az eredeti helyére, mi meg jól lefoglaljuk majd szokott forró – és lerobbant – szobácskánkat a koleszben.
ha ti ott vagytok, azért írjatok nekünk, szívünk fájdalmát enyhítené pár Hegy’ komment.