Március végén indult hódító útjára a Fesztblog új rovata, amelynek küldetése, hogy megmutassa a kedves olvasóknak az adott hónapban mi melyik számokat hallgattuk rongyosra.
Szárnyait bontogatja a tavasz. Nos, az áprilisi összeállítás is néhol olyan szeszélyes lesz, mint az időjárás. Ám aggodalomra semmi ok, esernyő jelenléte nélkül is nyugodtan végighallgatható. Megjelennek az örök kedvencek és bemutatkoznak az új szerelmek, kerestünk valami régit és találtunk valami újat, egy kicsit itthonról és egy kicsit messzebbről.
The Black Keys – Fever
A kedvencek közül is nagykedvenc The Black Keys 2011-es El Camino albumát szinte végtelenítve hallgattam hosszú ideig. Amióta közkinccsé tették az idén májusban megjelenő lemezről (Turn Blue) a Fever című számot, már tudom, hogy megérte 2 és fél évet várni az új csodára. A dal hozza a bandára jellemző hangzást, ám még dögösebb, mint talán valaha volt.
Chet Faker – I’m into you
Már nem is emlékszem rá, hogy fedeztem fel ezt az úriembert. Arra viszont pontosan emlékszem, hogy azonnal megfogott benne valami. Meghallgattam tőle egy számot, aztán még egyet, és így tovább, majd arra jöttem rá, hogy ez nekem bizony tetszik. Van valami sajátos hangulata az egésznek. Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám, hogy keserédes. Engem abszolút megnyugtat és kikapcsol. Chet Faker on, probléma off.
Odett – Éjszaka
Igazán szerethető lett Odett e hónapban bemutatott Csillagtérkép című albuma. Személyes kedvencem az Éjszaka jelenleg 2. az MR2-Petőfi Rádió Top 30-as listáján. Azt hiszem, ezt nem kell túlmagyarázni. Fülbemászó dallam, egyszerű, de nagyszerű szöveg ( „…nem kell más, csak a számra a szád.”). Úgy jó, ahogy van, különben is tavasz van, és mindenki szerelmes.
Middlemist Red – Single Switcheroo
A szemtelenül fiatal formáció ezzel a dallal nyerte meg az Index „ A Szám” című versenyét. Ez nem véletlen, hiszen egyrészt véletlenek nincsenek, másrészt a Single Switcheroo valóban A Szám. Pörgős rock’n’roll egy csipet pszichedeliával fűszerezve. Végtelenül eredeti, kicsit fülledt, bármikor hallgatom, az jut eszembe, hogy jajj de végigbuliznám ezekkel a srácokkal az éjszakát.
Paolo Nutini – Scream (Funk My Life Up)
Paolo Nutini az az előadó, akivel nem lehet mellényúlni. Remek érzékkel kalandozik a különböző stílusokban. Az elmúlt hetekben jelent meg az új albuma (Caustic Love), amelyről már most is nehéz csupán egyetlen kedvenc számot kiválasztani. A Scream (Funk My Life Up) című dalocskát a korán kelőknek küldöm. Bomba biztos recept, hogy könnyedén induljon az a fránya reggel, és a nap további részében is frissek legyünk és fiatalosak. Jelszó: lazaság!
Arctic Monkeys – I Wanna Be Yours
Röviden: az Arctic Monkeys szerelem. Bővebben: mindig bírtam a majmokat, viszont amióta kijött az AM, valósággal oda meg vissza vagyok értük. Nem tudom mit és hogy csináltak ezzel a lemezzel, de egyszerűen az első másodpercétől az utolsóig imádom. Amolyan bárhol-bármikor bevethető „Jolly Joker”. Ha jó kedvem van, ha valami nyomja a lelkemet, ha kocogok a futópadon, ha csak fekszem az ágyon, ha nyugalomra vágyom, ha fel akarok pörögni. Ez az album jóideje állandó szereplője az életemnek. I Wanna Be Yours! (libabőr)
Néhai Bárány – A kád
Egyperces
Vagyok olyan szerencsés, hogy személyesen ismerhetem a zenekar valamennyi tagját. Egy kicsit közelebbről figyelgetem a dolgaikat, ezért biztosan állítom, őrültjó zenét csinálnak. A kád című számuk áll hozzám a legközelebb, amiben a karakteres dallamvilág mellett a szöveg is megfelelő hangsúlyt kap. Azonban nem tudom és nem is akarom innen kihagyni a hamarosan megjelenő új albumról (Kapcsolatok) az Egypercest. A dal különlegessége, hogy -a címe is utal rá- mindössze egy percig tart. Minden matektudásomat bevetve kiszámoltam, hogy naponta akár 1440-szer meg lehet hallgatni. (aki megcsinálta, kérem jelezze) Hallgassátok a bárányokat!
Edith Piaf – Non, Je Ne Regrette Rien
Edith Piaf mindig inspirál. Amikor sok a tennivaló, de úgy érzem, hogy egyszerűen nincs energiám elkezdeni sem, fogom magam, megkeresem ezt a számot, és meghallgatom. Sokkal jobb lesz utána. A legutálatosabb házimunka, a legunalmasabb tanulnivaló, az utolsó pillanatban készülő beadandó is úgy megy, mint a karikacsapás, ha közben a Non, Je Ne Regrette Rien szól.
30Y- Egy perccel tovább
Pár napja 30Y koncert-élményben volt részem. A visszataps után elhangzott az Ül és vár, majd a legutolsó szám ez volt. Sokat hallgatom, szeretem, ám élőben mindez csak fokozódik. Amikor állsz a tömegben, körülötted mindenki jól érzi magát, a zenekar és a közönség együtt lélegzik. Felemelő. Azt hiszem, talán az ilyen pillanatokért akarunk egy perccel tovább élni.
Macklemore & Ryan Lewis – Can’t Hold Us
Azon túl, hogy már mindenkinek a könyökén jön ki, és lerágott csont, itt a helye. Én nem untam meg. Ha meghallom, akarva-akaratlanul mosolyt csal az arcomra. Nekem ez a szám a nyár. Nem telhetett el úgy egy bulis este sem, hogy ne perdültünk volna táncra egyszer, kétszer, háromszor a Can’t Hold Us-ra. Szumma szummárum, a tavalyi nyár emlékeinek örvényében forogva szóljon hát eme dal.