Szevasztok, éltek még?
Szürreális élmény 2#: mi még igen.
Rendhagyó módon egy cikkben fogok beszámolni a Volt fesztivál második és harmadik napjáról. Nézzük, hogy mi volt király az elmúlt 48 órában.
A Foals. Készültünk eléggé a koncertre, a kérdés az volt, hogy ezek a lebegős, gitáron pötyögős számok mennyire fognak működni élőben (mert ugye a Morcheebával eléggé megjártuk). Működtek, egyelőre az idei Volt legjobb koncertjét adták Yannisék (Arctic Monkeys, tessék felkötni a gatyát). Bele sem merek gondolni, milyen buli lett volna, ha nem a Törti előtt lépnek fel, hanem éjszaka. Így is voltak egészen remek pillanatai a koncertnek, pont annyi pötyögés volt, amennyi kellett és emelett pont annyi zúzás, amit még nem szégyelltek a srácok. Szóval Foals ötös, leülhet.
No aztán egy Törti. Ide egy rajongói beszámolóval készültünk, de beszervezett bértollnokunk még mindig révületben van az élménytől. Ha igazak a hírek, a soproni vasútállomáson látták tegnap éjjel, Jared Leto nevét mormolja és minden szembejövőre pingál egy 30STM szimbólumot.
Steve Aoki a legnagyobb király a világon. Egy PLAY gomb lenyomással és néhány torta eldobásával szerintem ember még nem keresett ennyi pénzt, de igazából mindenki teljes áhitatban bulizott, szóval neki van igaza.
A csütörtöki napot DJ Jokó bulijával zártuk a Borfaluban és valószínűleg ez ma is így fog történni. Ha valaki szeretne Emergency House és Groovehouse dalokat üvölteni a soproni éjszakába, akkor keresse a Heti Válasz Borfesztivált minden este éjféltől.
És a péntek. Erre szoktuk mi egymás között azt mondani, hogy jó,jó de gyenge. A nap csúcspontja Fluor Tomiék bulija volt (és ebben semmi irónia, de komolyan) nagyon kis profi produkciót rakott össze Tamás, hát ha még a két gitáros kislány hangszere is be lett volna dugva, akkor mekkora lehetett volna az elégedettség… Az este további részét címszavakban elég körülírni, mert zeneileg tényleg nem volt egy nagy durranás (de még egy halk pukkanás se) a tegnapi lineup.
Esti Kornél: szokás szerint remek volt, és idén az Origo Terasz végre nem úgy szól, mintha az ember fejére húztak volna egy májkrémes konzervdobozt és egy japán tam-tam zenekar verné dinoszauruszcsontokkal kívülről (asszem kicsit túlgondoltam ezt a mondatot). Aztán Milky Chance, akikre ha vicces lennék azt mondanám, hogy kaptak egy esélyt, de eljátszották. Ugyanez a helyzet a Tankcsapdával, akik minden elkövettek a szórakoztatásért (értsd: hanyagolták az új dalokat), de igazából azon se lepődtem volna meg, ha Lukács állva elaludt volna.
Técsé után némi 30Y érintéssel visszatértünk a kályhához, vagyis jött DJ Jokó és a What is love, baby don’t hurt me, don’t hurt me, no more. Ti-ti-tiritittí…
Képeink hamarosan érkeznek, amint visszaszereztük a kártyaolvasónkat.
Szevasztok!