Másnapos vagy? Nem? Hazudsz! Nem szégyen, megesik, a legjobbakkal is. De komolyan. Igen, tudom, nem kellett volna a keverni azt az édes cuccot azzal a keserűvel. Vodkát? Soha többet. Persze, a sörtől nekem is mindig fáj a fejem. Ésatöbbi…
Amúgy tényleg, még hogy a Teremtőnek nem volt humorérzéke… Gondoljunk csak a másnaposság intézményére! Klasszikus: egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Mindegy, így-úgy mind belefutunk néha abba, hogy egyszerűen nem jó. Fáj a fej, hány az inger, fáradtak vagyunk a 12 óra alvás ellenére és még a legegyszerűbb dolgok is nagyon komoly fizikai megpróbáltatásnak tűnnek: szemetet levinni, vörösboros inget beáztatni, előző esti Instantos szerb csajt kitessékelni a lakásból, stb. Nem ilyen egy tökéletes vasárnap, de sajnos néha előfordul. Jobb ötlet híján tökéletes élmény + zene rovatunkon csavarva egyet most pár saját gyógymódot osztok meg veletek hasonló problémát esetére, meg persze ajánlok néhány zenét, mert rosszabb úgyse lehet, nem?
Szóval mit szoktam én másnaposság ellen tenni? Ha van agyam (általában), akkor a szokásos lefekvés előtti korsó víz + nógrádi ropogós kombó mindig kihúz a csávából, bár persze van az a mennyiség, amivel ezek sem tudnak megbirkózni. A töménytelen víz ledöntését sem ajánlom lefekvés előtt, mert könnyen csúnyán sülhet el a dolog reggelre…
De ha már megvan a baj, hasogat a fej, forog a gyomor, fehér az arcszín, akkor is tenni kell valamit. Nálam az evés szokott a legkevésbé segíteni. Nagyon durva másnaposságnál az étel puszta gondolata/látványa, vagy még rosszabb, a szaga (!) is képes olyan feltétlen reflexet beindítani, amelyeket a kellemes jelzővel nem igazán lehet illetni. Azért némi vizet mindenképp le kell erőszakolni, ha már előző este nem sikerült. Vagy ha erősebb a gyomrunk, akkor jóféle narancslevet, lehetőleg 100%-osat (és ember méretűt).
További csodaszer lehet mindenki jó barátja a bajban, a hideg zuhany. Kitisztít szellemileg, fizikailag, új emberként lépsz ki a kabinból. Lóf… Viszont legalább pár másodpercre a fejfájás érzése helyét átveszi a lefagy a tököm feeling, és persze az előző este mocskát sem árt lemosni, a hajzselé alatt roskadozó tincsekről nem is beszélve. Víz, zuhany pipa. Mi kell még?
Be lehet dobni valami fájdalomcsillapítót, csak úgy Placebo alapon, nem hiszem, hogy valaha, bárkinek is segített volna két liter bor után egy Cataflam. De egyesek esküsznek rá.
Ami segít, és ez nálam a tuti recept: alvás. Hiába aludtál mondjuk 12 órát, ha szarul vagy akkor vissza kell feküdni aludni. Van, hogy meg kell erőltetni magad, órákig kell várni, de ha jön az álom, és sikerült akár 10 percre is elaludni, akkor ébredés után tuti, hogy sokkal jobb lesz. Nem tudom mi ennek az oka, de nálam ez az egyetlen, ami működni szokott. Ja, hogy nem lehet, mert családi ebéd van, üvölt a gyerek, hogy Zolikához kell vinni szülinapozni, és amúgy őrülten flexszel a szomszéd? Bocs, akkor nem szóltam. Ilyen esetben lábon kell kihordani a dolgot, szégyen és megbánás legkisebb jelét sem mutatva. Aki legény éjjel… Na jó, ha valaki ezt az arcodba meri mondani, akkor lazán eressz felé egy Süsü-féle leheletet, és aznap már többet nem fog kommunikálni veled.
És milyen zene dukál másnapossághoz? Semmilyen, most mondtam, hogy aludj! Ha mégis muzsikaszóra szomjaznának hallójárataid (szinesztézia ÖTÖS), akkor valami nyugisat ajánlok. Nálam egy időben a Kings of Leon volt az ügyeletes hangover soundtrack. Főleg ötödik lemezüket ajánlom, ami annyira szar és semmilyen, hogy egy emlékezetes pillanat nélkül lepörög, így nem fog kizökkenteni abból, amit éppen csinálsz (segítek: haldoklás), viszont kellemes aláfestést ad haláltusádhoz. Vagy lehet valami jóféle Belle & Sebastiant választani, bár őket a szakítós cikkhez tartalékoltam későbbre. Mindegy, ha szarul vagy, akkor a skót szomorú bohócokhoz mindig lehet fordulni, kedvencem tőlük a Boy With The Arab Strap, mondanám, hogy instant klasszikus, de nem az. Ha pedig nagyon súlyos a helyzet és valóban élet és halál között lebegsz, akkor érdemes egy régebbi Editors albumhoz nyúlni. Legalább is én ilyesmiket hallgattam, mikor valahonnét tartottam hazafele vasárnap délelőtt félkómában. Persze lehet, hogy nálad a hargitai csujogató énekek vagy Karda Bea Hogyha Bekopog című klasszikusa segít majd. De ha az se, akkor tényleg ideje tárcsázni a 104-et.