Ülök az irodában, tök nyugis lesz ez a mai nap, úgy tűnik. Reggel elértem a buszt, megittam az első kávémat, mi gond lehet? Hát ez: beért mindenki és egyből megindult a csiripelés, már megint dumálnak mellettem. Mit dumálnak, megállás nélkül pofáznak. Most komolyan, kit érdekel, hogy jön a gyerek negyedik foga? Már meghallgattuk ezt a sztorit az első három fognál is! És főleg, miért kell, hogy az egész irodát érdekelje?! Na, inkább koncentrálok a munkára, nyugi-nyugi.
Nem, még mindig magyarázza. Komolyan nem lehet befogni?! Nem dolgozni jár ide az ember? Oké, felteszem a fülhallgatót, keresek valami nyugis zenét, mielőtt még vér folyna.
Na, így jutottam el az alábbi zenéig.
Már a film közben is tetszett a Spotlight zenéje (hát még maga a film! – nem véletlenül lett Oscar díjas), de magában is remekül megállja a helyét. Igaz, nem hosszú (kb fél óra az egész) és nem is túl izgalmas, változatos, de a célnak pont megfelel: ha csak annyi kell, hogy szóljon valami a háttérben, de tudj koncentrálni a feladatodra, akkor ez a megfelelő cucc.
Próbáljátok ki, én már napok óta nyomatom és még nem unom (remélem ez így lesz egy darabig még, a kollégák érdekében).
Szóval ne idegeskedjetek, ha nagy a hangzavar, fejhallgatót fel, hangerő fel, relax, play gombot megnyomni és a háttérben mehet a zene végtelenítve.
Hát, én így nem húzom fel magam a kollégák felesleges szájtépésén. És ti, mit szoktatok ilyenkor hallgatni?
Amúgy is, ahogy az ősi svéd közmondás is tartja: munka közben ne idegeskedj, azt nem fizetik ki!