Az utóbbi években (évtizedben) nagyon megugrott az eladott bakelit lemezek száma világszerte. Gyakorlatilag minden magára valamit is adó zenekar kiadott az utóbbi időben legalább egy vinyl korongot világszerte és itthon is (most épp Péterfy Boriék gyűjtenek, hogy az új lemez megjelenhessen bakeliten). A retro-hullám sikeresen menetel, tavalyelőtt például 15 éves csúcsot értek el a bakeliteladások világszerte. De van egy apró bibi ezzel az egésszel.
Mégpedig az a gond, hogy az emberek majd’ fele, 48%-a meg sem hallgatja a bakelitet, amit megvesz. Ennek a 48%-nak a nagy részének legalább lejátszója van, de egy kis részüknek (7%) még az sincs.
Értem én, hogy menő a bakelit, mert az olyan hipszter és különleges, de kérdem én: ha valamit nem használsz (esetleg nincs is mivel használni), annak mi értelme?
Szépen néz ki a polcon? Hát, oké. Ha valakinek ez okoz örömöt, legyen. Ha valaki ezért kiad nagyobb összeget egy-egy bakelitért, legyen. De azért nyugtassatok meg, hogy legalább emellett megveszi Deezeren/iTuneson/Spotifyon is és legalább hallgatja is ezeket a zenéket, nem csak divatból veszi a bakeliteket, mert most épp az a trendi!
Oké-oké, értem én, ne legyenek tévképzeteim, inkább szálljak le a földre és menjek vissza a kis Spotifyomhoz, ne szóljak bele a #hipszterek dolgába.