Ilyen volt Iron & Wine és Calexico – koncertbeszámoló

Father John Misty tavaly novemberi fellépése után idén is egy nagyszabású amerikai produkciót sikerült elcsábítani a MüPa-ba, ugyanis Iron & Wine és a Calexico személyében két folk-nagyágyút csodálhatott meg a magyar közönség 12-én.

fotó: MüPa

A koncertről még március közepén értesültünk és gyakorlatilag azóta tartott lázban bennünket. Bár, hogy őszinte legyek, leginkább Sam Beam-nek, azaz Iron & Wine-nak köszönhetően és mivel már egy ideje szerettem volna őt élőben hallani, úgy voltam vele, hogyha ennek a Calexico társaságában kell megtörténnie, ám legyen!

8 óra után pár perccel valamivel több mint 1000 ember gyűlt össze a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, ami kisvártatva további 6 fővel növekedett immár a színpadon.

Már rögtön a koncert legelején elejtettek egy-egy „köszönöm”-öt a zenészek , ami csak tetézte a már így is hatalmas ovációt, ami színpadralépésüket kísérte.

https://www.instagram.com/p/B4zGI9uh186/

Ami viszont magát a koncertet illeti, igencsak pozitív meglepetést okozott mind az arizonai zenekar, mind a szakállas trubadúr. Ahogyan arra előzetesen is számítottam, a setlist csupán egy-két dalát jegyezte Iron & Wine (evidens, hisz nem egyénileg jött), viszont egy idő után már nem is figyeltem különösebben erre, mert annyira jól játszottak együtt a zenészek.

Azt is mondhatnám, hogy egy húron pendültek.

(mondjuk, amennyi gitár volt a színpadon, nem is csoda)

fotó: MüPa

Számomra a koncert úgy a negyedik számtól kezdett el igazán libabőrössé válni, mondjuk ebben oroszlánrészt vállalt a trombitaszóló, illetve Sam Beam és a frontember, Joey Burns szólórészei, melynek során felcsendülhetett előbbi legismertebb nótája, a Naked As We Came.

Iron & Wine and Calexico Setlist Művészetek Palotája, Budapest, Hungary 2019, November 2019 Tour

Természetesen nem maradt hibáktól mentes az előadás, ám ez a fellépőktől kívül álló baki(k) volt(ak). Sam Beam hangjából például vajmi keveset lehetett hallani az 5-ik sorból, de például azokat is meg tudom érteni, akik a hang mellett a fényekre panaszkodtak, ugyanis bár távolról látványos volt, közvetlen közelről igazán irritáló, sőt vakító volt.

Ennek ellenére viszont bátran kijelenthető, hogy aki ott volt 12-én este, egészen biztos, hogy nem bánta meg, hogy elment. Személy szerint, őszintén remélem, hogy megtartja jó szokását a MüPa és jövő novemberben is hasonlóan színvonalas produkció(ka)t hoznak el a Komor Marcell utcába.