Amikor áprlis környékén bejelentette a MONYO oldala, hogy koncerthelyszínnel indítják a nyarat, igazán megörültünk. Ennek teljessé tételéhez még Dé:Nash-t is felvették a fellépők soraiba. Majd, mindezt tetézte, amikor az egyik legaktuálisabb rappert, Beton.Hofi nevét láttuk vendégfellépőként.
Nekünk sem kellett több, mivel amúgy is lábunkban volt a bugi, bicajra pattantunk és felKEREKedtünk, hogy a kőbányai kátyukon át eljussunk Budapest legújabb koncerthelyszínére, a MONYO Landre.
A 8 órás kezdés előtti parkban alapozást, a közel tízperces beléptetést (, melynek során a többek közt a műanyag biciklipumpánkat is le kellett adnunk) követően bejutottunk és meglepődve tapasztaltuk, hogy Beton.Hofi éppen Lil Frakk-ot és egyben az utolsó számát, az OFFWHITE-ot konferálja fel. Bár azzal számoltunk, hogy egy-két számról lecsúszunk, de azzal sokkal kevésbé, hogy gyakorlatilag az egész koncertről.
Már így is értetlenül álltunk az események előtt, majd amikor a színpadnál már Dé:Nash elhíresült Turul-jának kezdőhangjai csendültek fel és vele együtt az előadó egy kigombolt katonai kabátban, akkor már végképp nem értettünk semmit. Így mi tévők lehettünk volna? Hát, elindultunk a tömeggel!
Mivel nem volt időnk felszerelkezni sörrel, ezért nem sokkal a Turul után kikértünk három nagy (értsd. 0.4-es) Monyo IPA-t és úgy indultunk vissza a tömegbe. Visszautunk során találkoztunk pár sráccal, akik hazai politikusok arcát viselték papírmaszkként és mellé még osztogattak matricákat is.
Ahogy haladtunk előre, úgy jelentek meg a közreműködők is a színpadon, így Tékozló Fiú & The Hízlalt Borjúz a Daráló Eldorádó-ra, majd a jóval ismerősebben csengő Krúbi, aki először a SCHMUCK és a Kereszteshadjárat 2019, majd a koncert vége felé elővéve csalogány hangját, a Csokdigger című számnál csatlakozott Dé:Nash-hez. A két Krúbi-feat között még megszólalt a Gyár is, viszont Gege távollétében ezt csak soloban játszotta el.
A „Kétharmad”, „Hajrá Fidesz!”, „Szputnyik” és más rigmusok kíséretében pedig befejezésként, stílszerűen, a Rekonkviszta Diszkó-t játszották el, ráénekelve a Kossuth-himnuszt.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy szkeptikusan indultunk neki a koncertnek, ugyanis valami hasonló jellegű bulira számítottam. Az egyedüli meglepetést talán maga Dé:Nash szállította, akit nem igazán lehet besorolni műfaj szerint és bár a színpadi jelenléte felülmúlta az elképzeléseimet, azért amikor Krúbi jelen volt, nagyon erős kontraszt mutatkozott.
Dé:Nash egy nagyon szerethető figura, akit szemmel láthatóan és füllel hallhatóan a közönsége is nagyon szeret. Még egy-két színpadi baki is belefért, mely semmit nem rontott az amúgy teljes diszkográfiát lefedő koncert összképén.
Viszont, míg Dé:Nash és a koncert egy kellemes meglepetés okozott, addig ez a Monyo Landről kevésbé volt elmondható, sajnos. Kezdve onnan, hogy a beléptetés annyira feleslegesen sok időt vett igénybe, hogy miatta (no meg a kiírt időpont előtti kezdés miatt) lemaradtunk Beton.Hofi-ról.
Ami az ital felhozatalt illeti, a Monyo sörök széles kínálatban voltak jelen, viszont mindehhez szélesre kell nyitni a pénztárcát. Mi ipáztunk, aminek 1099.- volt „korsója” plusz 300 forint a repoharakért, amik bár nagyon jól néztek ki, nem betétdíjasak, így ha egyszer megvásároltad, nem tudtad visszaváltani, hanem egy bonyolult rendszeren keresztül a belváros bizonyos helyein, illetve a Monyo Landen adnak helyette újat, a nekünk adott tájékoztatás szerint.
Senkit ne rémisszenek meg az egycsillagos Google-értékelések, az ottélők nem igazán tolerálják a hely létrejöttét, viszont ha más nem is, a mi példánk ékes bizonyítéka annak, hogy a Monyo Land nem hangos, hisz pár száz méterről sem hallottuk az előzenekart. Így őszintén reméljük, hogy még sokáig képesek lesznek fennmaradni, hisz a hely maga feelinges és bár a kijutás nehézkes, viszont abszolút megoldható és megéri.
📸 Fotók/videók: Csiha Dóra (Fesztblog)
One thought on “Trance és Kossuth-himnusz, avagy Lakossági fórum Dé:Nash-sel”
Comments are closed.