Mérföldkőhöz érkezett a Slow Village és a nevével fémjelzett hiphop minifesztivál, hiszen ötödik alkalommal rendezték meg a Falunapot, ami már-már megkerülhetetlen eseménnyé nőtte ki magát a fővárosi underground közegben.
A harmadik Falunap élményein felbuzdulva és a házigazda kollektíva szeretetének köszönhetően nagyon vártuk már március 25-ét. A buli előtti napfürdős, deákos chillezés pedig tökéletes megalapozása volt az estének.
Szakítottunk rossz szokásunkkal és igyekeztünk úgy szervezkedni, hogy Oriza warm-upjára leérjünk. És milyen jól tettük! A félórás műsor alatt minden jelentősebb számot hallhattunk és bár korábban leginkább közreműkődései által ismertem Orizát, az egyéni számai is nagyon jól szóltak élőben.
A lélegzetvételnyi átállást követően máris vanis & ponza voltak a színpadon. A táncolósabb számok mellett jutott hely minden másnak is, elsősorban természetesen a Mekvárt Szleng trekkjeinek. Bár az előzetes ismereteim velük kapcsolatban is csak felületesek voltak, nagyon élveztük az ő félórájukat is.
Kisvártatva pedig már Tink-et üdvözölhettük a színpadon, aki saját számokkal (így többek közt az Amiben-nel) nyitotta a háztáji specialitásokkal teletűzdelt műsort.
Mielőtt Glsch számaival mentünk volna tovább, Doktor Monoton jelent meg a csapattal és szokatlan módon az Odabent-tel köszöntek be először közösen, majd amikor márcsak Tink és Goulasch maradtak a színpadon, egyik személyes kedvencemet, a Bibápduváp-ot tolták el.
Ezt követően pedig hatalmas energiák szabadultak fel mind a színpadon, mind a közönségben, hiszen Goulasch-on volt a sor, aki többek közt a Babakék-kel és az Rzrvtm-mel még tovább emelte a hangulatot.
De aztán jött Nash és a Mithril-számok – , amiket amúgy először hallottunk élőben – és olyan basszust eresztett ránk, hogycsak néztünk és hevesen bólogattunk.
Amikor azt hittük, hogy a hangulat a tetőfokára hágott és már úgy éreztük, hogy nincs hova, kicsit leültünk a KisHallba Kisszobába, de előtte még irányba álltunk az Úton, Vanis-sel összeszedtük a Neszeszer-t, majd 3 számra Oriza is becsatlakozott és még 2000tizenvalahány után is visszatértek a srácok egy-egy búcsúsorral.
Jópár Lassú Falu-bulin voltunk az elmúlt években, viszont bátran kijelenthetem, hogy a szombati sok szempontból kiemelkedő volt. A műsor koncepciója mindenképp ötcsillagot érdemel. Talán más SV-szerető nevében is mondhatom, hogy nem csak a kollektíva számait, de az egyéni projekteket is egyaránt szeretjük, így mindezt összefogni nagyon jó ötlet volt.
A kettővel ezelőtti Falunapon rövidnek találtuk a srácok műsoridejét. Nos, ezt most háromszorosan kaptuk vissza, mivel a koncert bőven meghaladta a másfél órát.
Már-már megszokható a fiúktól az örömzenélés, ám a szombat esti bulin talán még a szokásosnál is jobban odatették magukat és bár nem vagyok az ünnepek híve, de annyi szent, hogy az 5. Falunap méltóképp lett celebrálva.