szigetnow. 2006.08.09. the_upbeats @mokkacuka!

ó, hát ismét elkezdődött. nekem kicsit késői volt a start, mivel délutános műszakban élesítettem a kaszát, de azért így is meglepett, milyen üres volt az éjféli hév, amivel oldalamon bátor cimborámmal becéloztuk a placcot. a filatorigátnál már volt tömeg, de mindenki visszafelé jött, így úgy éreztem magam, mint a frogger, csak nem keresztbe, hanem hosszába. vágod.

metálrajongó utitársamat jó előre felkészítettem rá, hogy én most bizony egyenesen a mokkába megyek dobbasszusra megőrülni, de nem baj, majd ő sörözik. hát többet nem is művelt, de egyelőre én se, mert pillanatok alatt azon kaptam magam, hogy fürtökben lógnak rólam az ismerősök, barátok, meg akiket a büdös életben nem láttam még, de azért szeretnek. no, ennek fele se tréfa: kiszabott diétámat azon nyomban feláldoztam egy dobozos pilsner oltárán (400ft), aztán elmentem segíteni sátrat építeni (emelni, felhúzni, vagy bármi), aminek az lett a vége, hogy nagy buzgóságomban eltörtem az egyik feszítőrudat. hálásak voltak. visszaengedtek a mokkába.

cimborám már a csajával sörözött (szemei egyre karikásabbak), az én csajaim meg jelezték, hogy „első sor! első sor!”, így átverekedtem magam a vegyes felvágotton (hogy ezek a szigetlakó vasárnapi déenbések milyen hamar képesek elsajátítani az ikszelgetés művészetét!), s épp akkor kötöttem ki az első sorban (csajok: „boh!”), mikor a the upbeats kettőse is leváltotta a magyar mindscape-et.

party on. az egyik 19, a másik egy híján 20: két jóllakott óvodás. a hosszú hajú IB-klón (szerintem) fülig érő szájjal, bugivugi mozgásokkal és kalimpálással tízelte a közönséget, míg jonathan pryce jr. (de tényleg!) szerényen mosolyogva pakolászta a talpalávalót. rendes gyerekek voltak, az egyik merész hallgató által felkínált gyepre is nemet mondtak: beérték ők dreherrel.

s hogy mit toltak? ami tőlük elvárható: zakatolós neurofunkot, noisiát, phace-t, noisia ft. phace-t, saját cuccokat – a slágergenyózást margóra tették. bakelitet nem hoztak, mindent cd-ről pörgettek, s back2backben szeleteltek, egy pillanatra sem lankadva: az origo ezúttal a gyomromban volt (egy sör, nem sör a víznapon :), a lábam meg tette a dolgát. háromkor koccoltam, s ezúttal durvasokan voltak a héven. no, hál’istennek.