két órányi intelligens zene tengernyi bunkó társaságában. ez lenne a tegnapi radiohead-koncert summázva. ez a fesztivál-koncertek legnagyobb hibája: nem a profi hangosítás hiánya, nem is az odaszabós vizuál elmaradása (mert az volt ám), hanem a vágy az értő közönség után, akikkel együtt lehet mozogni, énekelni, élni. frász ki van azokkal, akik úgy érzik, a küzdőtér egy open-air kocsma, ahol különösen sokan jöttek össze egy hakni kedvéért, amivel mindenképp rivalizálni kell üvöltözéssel, virnyákolással és mindenkin átgázoló közlekedéssel.
azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a hangulatromboló szakadárok csak elvétve beszéltek magyarul…
szó, mi szó: eltartott egy darabig, mire rá tudtam hangolódni a radiohead gigjére. szombat este volt, minden bizonnyal teltház, s szemlátomást a 65.000 emberből 65.001 a radioheadre volt kíváncsi. de ez mégse igaz, mert mondták, hogy fear factory-n is durvasokan voltak (ó, miért, miért kellett ezt a két cuccot egyszerre?! tisztára, mitn sophie választása…), másrészt az egybegyültek között akadt olyan szép számmal, akiket nem különösebben érdekelt thom yorke és bandája performanssza: inkább maguk, s – hitük szerint – a környező emberek szórakoztatásával voltak elfoglalva. aztán ott voltak a mászkálók, akik vagy be- vagy ki akartak jutni, vagy csak kerestek valakit („fergie! FEEERGIEE!” – üvöltötte valaki fél órán át), netalántán kilométerhiányban szenvedtek, vagy mittudomén. ezer oka lehet annak, hogy az ember tömött koncertközönségen akarja átverekedni magát, de úgy tűnt, tegnap este ez kizárólag az én intimnek nem mondható szférámon keresztül történhetett.
de az is lehet, hogy kibaszott öreg vagyok már, s minden ilyen kis hülyeségen felhúzom magam.
ment, mendegélt a koncert, s azt hiszem, a paranoid android volt az első nóta, ami igazán magával ragadott: pedig addigra már a karma police-t is letudták, sniff. na de mikor végre elkapott a cséphadaró, már nem volt visszaút: thom yorke is azon énekes köze tartozik, akinek lefelé görbülő, világfájdalmat kivonatozó hangja sokkal többet jelent, mint a sokszor nem érthető dalszövegek, s jó sok mindent beleadott a – nem pejoratív értelemben vett – kornyikálásba, néha-néha el is bicsaklott a hangja: az egyik nótát kénytelenek voltak emiatt újrakezdeni. tulajdonképpen meglepőnek találtam, hogy olyan, másik bolygóról jött zenéket, mint a the gloaming, az idioteque (ebből persze a zajosabb blow up at the air változat) vagy a 2+2=5 be mertek vállalni: szegény duhajkodó germánok…
két órát játszottak: a just alatt szétszedtem a lelkem, eszembe jutottak a régi szép főiskolás bulik, amikor ezt minden egyes alkalommal le- és eljátszottam; exit music, street spirit, fake plastic trees, s akár nyúlhatsz is a borotváért, s az everything in the right place legalább 10 percig úszott és úszott és úszott, aztán egyszer csak vége lett…
aftermath. péntek este (hajnalban) nagyon szétkaptam magam – ezért nem volt tegnapi beszámoló se -, így tegnap este csak bambiztunk, de közben partnernőmmel kipipáltunk egy csomó érdekes helyet (hadd ne részletezzem…). aztán mikor 1 óra magasságában rázendített az eső, s az embertelen tömeg bevonult a létező összes fedett szórakozóhelyre, mi inkább úgy gondoltuk, hogy hazamegyünk. sebaj, a terroruleznek hála a universal project is otthon maradt. ha hétfőn valaki emiatt megcsócsálja a the orb balhét, nem tudom, mit csinálok (=pl. nem látom őket élőben).
de vajh creep miért nem volt?
nagyjából pont ilyen volt. nálunk először olaszok, aztán németek próbálták végigbeszélni, de mire beindult a koncert, leapadtak és hely is lett bőven.
Szép csíkos nadrág van a Nagy Lalin,
és ettől aztán szereti a Kiss Katalin.
Kati lusta de mindene olyan guszta,
barátnője is tudja az Auguszta.
(FENTE LEVENTE)
tavaly Underworld-ön ugyanez volt a nyűgöm nekem is
jah és ahol én állok a „mászkálók” mindig arra sodródnak…
🙁
A 2+2=5 nél johnny csuszott el az elektronikus dobalaphoz képest. ezért kellett újra kezdeni, az ötödik sorból emlékezetes kép maradt meg bennem thom megvető pillantása johnnyra:)
Azért nem teljesen kezdték újra, a szöveg ment tovább, inkább olyan volt, mint egy kiállás. Creep meg azért nem volt, mert az idei turnén eddig sehol se volt. Inkább az a kérdés, miért nem volt több új szám, legalább egy Arpeggi v All I Need.
Én is nagyon egyetértenék, bár én a fülembe óbégató külföldieken kívül, még a hangosításon is felhúztam magam. Mintha a hangosítók hadat üzentek volna a gitároknak, énekekeknek, billentyűknek, és csak a lábdobot és a basszusgitárt nyomták fel.
Sajnálom, hogy az általam legjobban várt koncertet így szétba**ták…
Sziasztok!
Én már fél éve erre a koncertre készültem, de be kellett vallanom, hogy a 7. vagy a 8. szám után otthagytam az egészet. Nem a színvonal végett, mivel nagyon jól játszottak – több Radiohead koncertet hallottam és láttam már felvételről – a Szigeten is hozták saját magukat és bebizonyították, hogy a világ egyik legjobb koncertzenekara. Egyszerűen zavart a a közönség, gyúrták a lábam, lökdöstek (stb.), szinte egyetlen érzés sem tudott igazán megérinteni a zenéből. És emiatt inkább otthagytam az egészet. Nem ilyen nagy tömegnek való zene ez, mert fogadni mernék rá, hogy a közönségből sokakat nem is érdekelt a zene (erre a sok vihogásból, kiabálásból, ide-oda mászkálásból következtetek).
A hangosítás sztem is gáz volt, túl sok volt a basszus, de ez még elviselhető lett volna.
Ennyi. 🙂
Helytelen Helyzetünk Helytelenül Rázza a Rázatlan Fának Gyümölcsét,Miközben Állva Tölcsért Csinálva a Kezéből,Rajta Keresztül Gondolatokat Olvas a Szeméből.
Szerintetek REÁLIS az esélye egy nukLEÁRIS háborúnak?Gratulálok annak az orr-unak,úrnak akinek jó a szimata.
Én semmit nem is bizonyitottam,én a dogokhoz nem is konyitottam,csak kutya módjára vonyitottam.
TELJESEN MEGDÖBBENTEM,
HOGY MIBE CSÖPPENTEM…
CSAK RÖPPENTEM.
(FENTE LEVENTE)