Minekokán a 1. nap reggelén végeztem, így 24 órám szabad volt. Alapvetően mindenkire -nem hivatásosokra- igaz ez a beosztás az Egészségügyi Bázison. Lehet, hogy hasznosabb lenne a 8/16, 9/18 a 12/24 helyett, de természetesen másoknak biztos nagyobb rálátása van erre, nem véletlenül lehet ez így.
Szóval az első nap egy külsős, magán megbeszélés miatt a programokról lemaradtam, se Timur Lenk, se Kistehén. Robert Plant szar volt, Tereskova cicijeire azért odaértünk.
Onnan két sör és már vonulhattam vissza aludni, hogy bírjam a másnap reggel kezdődő 12 órás szolgálatot.
A HELP-be véletlenül csöppentem bele, a Sziget előtt pár nappal. -5. napon találkoztunk és aznap már melózni is hívtak. A HELP-ben mindenki önkéntes, az össz „juttatás”, amit kaptam az két munkapóló, napi kaja és hetijegy.
Innentől nekem is a Sziget „önellátó”. Hiába vagyunk az őrszemélyzet tagjai – a kávénk hol ingyenes, hol nem.
És még egy dolog: hihetetlenül kemény hangot üt meg velünk mindenki, kötelezően elviselendő a napi többórás túlóra, a többórás kajakésés, a fölösleges főnöki szájömleny… …egyfelől oké, hisz ez egy munkahely, de azért ne felejtsük el: hót ingyen és önkéntesen melózik mindenki, pedig életeket is mentünk.
Kék az ég és égen kék:
Repülnek a kis fecskék!
Tavasz van és melegszik:
Jegesmedve verekszik!
(FENTE LEVENTE)