Iggy, férgek, szar és az ötezer forintos jegy titka

Elnézést a lenti, tényleg csak jelzésértékű mms képért, tudom, hogy semmi nem látszik rajta, de a telefonomon ez a kis felbontás, a közepes meg már széttolja a szigetblog dizájnját, photoshop mini meg, fájdalom, nincs a 810esemre installálva, pedig szívesen megvágtam és méreteztem volna a két megás képeket koncert közben. A bélyegkép nélkül viszont nem tudtam volna mms-t küldeni, márpedig ha valami, akkor az a pillanat az volt, aminek a szigetnek kéne lennie. Csak mondjuk nem hatkor, hanem főműsoridőben.

Még így is nagyon sokan voltak kint, annyira, hogy ennyire még soha. Ha Gerendai nem jelentette volna be a Petőfin 11-kor, hogy teltház van, akkor is fogadtam volna rá. Negyed hatkor a Margit hídon konkrétan nem tudtak leszállni az emberek a 4-6-osról, mert tele volt a járdasziget is emberekkel. A hév is, meg a Mozaik utca is, így nem is értem oda a koncert elejére, mire bejutottam, Iggy már javában a tömegben és ásványvízben fürdött.

A lenti mms képen annak a csodálatos pillanatnak kellene látszania, amikor – miután iggy lement a kordonhoz, és hívta az embereket, azok meg elindultak – az in-kalos bácsik legalább húszan utánaerednek a rajongóknak a színpadra. Fent még kergették őket kicsit, aztán amikor látták – gondolom legnagyobb megrökönyödésükre –, hogy a teljesen eszköztelen fiatalok nem akarják egy láthatatlan karddal kettészelni a sztárt, épp csak táncolnak, megszégyenülten levonultak. A képen annak is kellene látszania, hogy a lent maradt tömeg örül. Főleg akkor örültek egyébként nagyon hangosan, amikor a kivetítőn megjelent a fent táncoló két csaj egyike közelin. Jó volt.
Olybá tűnik, iggy ha tehetné, meztelenül lépne fel, így azért finom utalásféleképpen volt rajta egy farmer, de az egész segge kilógott, a végén szerintem a pöcse is, de sajnos messze álltam, ebben nem vagyok biztos. Remélem csinált valaki rendes fotókat, mert majd megszakadt a szívem, hogy nincs normális gépem.

Jönnek a férgek

A koncert után rögtön spottingoltam kettőt, csak a szigetblognak, konteszt, hogy melyik a nagyobb fíreg. Sorrendben:

pély barnabás félmeztelenül a tömegben. Mint látható, mosolyog, pedig szerencsétlennek sírnia kellene egy ilyen koncert után saját szánalmasságán. Figyeljük meg a kezében tartott palackot is (katt a kisképre), remélem az, aminek látszik: rendívül jó borutánzat, minőséget a minőségbe jeligére

m. p. sz. (ki ne mondd, ki ne mondd) épp kilép a képből, sajnos csak ezen a fotón, a szigeten rendületlenül áll, na hol, na hol – a nagyszínpadon. Nyugtasson meg valaki, hogy egy ember se volt kíváncsi a sziámira 2006-ban. m.p.sz. mögött-mellett pompásan megfigyelhető, hogy Iggy után feloszlott a végeláthatatlan tömeg, és akkor még úgy tűnt, hogy senki nem lesz kíváncsi az anima sound systemre. Sajnos legalább tíz sornyi ember összeggyűlt kezdésre, de még ez a szánalmasan kevés ember is érthetetlenül sok. Kérdezem: ha a szervezőknek történetesen nem szoftkommunisták, hanem szoftnácik lennének a barátaik, akkor ők is felléphetnének a nagyszínpadon? Akkor is, ha a kutya sem kíváncsi rájuk? És ugye ezekért a koncertekért a sziámi meg az anima sound system fizet? Vagy legalábbis ingyen játszanak, ugye?

Big shit és az ötezer forintos jegy titka

Mivel öreg vagyok, és még nem hevertem ki rendesen az első napon megnyert mérgezéses gyomorrontást, némi mászkálás után kilenckor elindultam ki. Illetve először a vécés utcába a konténeres vécékhez, bár nem kifejezetten azzal a szándékkal, hogy ott egy laza húsz percet sorbanállással töltsek. Hogy, hogy nem, a fesztivál leglátogatottabb napján ugyanis nemes egyszerűséggel lezárták a fehér konténereket, így csak a két kék volt nyitva arra a kb. ezer emberre, akik épp akkor kívántak üríteni. Egy szimpatikus toi-toi alkalmazott ráadásul minden második ember után bement a fülkékbe, és ott egy percig csinált valamit. Mivel ez jelentősen lassította a haladást, amikor oda kerültem elé, bátorkodtam megkérdezni, hogy mit csinál, és ugyan miért zárták be a többi vécét. Telítődött a kanális, és elfolyik a tartalma itt a csöveken a sátrak felé – szólt a válasz, mire egy kedves sorbanálló megkérdezte, hogy szóval kiöntött a szar? Erre a toi-toi alkalmazott csak mosolyogva bólogatott, és közölte, ezekben a működő vécékben azt ellenőrzi, hogy bírják-e még a terhelést. Remek jó estéje lehet annak a laza 65 ezer embernek ott kint.

Miután kiértem a kapun, többen – tanúságot téve remek helyzetfelismerő képességükről – megkérdzeték, akarok-e jegyet venni. Odébb szem- és fültanúja voltam, ahogy igen fiatal fiúkák ötezer forintért értékesítettek napijegyet az épp érkezőknek. Mivel üzleti érzékem erősen közelíti a nullát, sosem értettem, hogy megy ez. De ma este végre megvilágosodhattam.
A hév-megállóban két fiatalember is megkérdezte tőlem (meg mindenkitől), hogy napijegyem van-e. Gondoltam, nekik kéne, bár azt elképzelni sem tudtam, vajon hogy szedik le sértetlenül. Aztán amikor hazaértem, elolvastam moshinál. Vattapamacs, fülpiszkáló, acetonos alkohol. Jó, nekik ott nem sikerült, de biztos valami ilyen a titok nyitja. A legjobb üzlet. Minimális befektetés, nagy haszon, nulla kockázat, mert bukni legfeljebb a vásárló bukik a kapunál, de hol vannak már ők akkor.