szigetnow. 2006.08.14. placebo @nagyszínpad – the_orb @wan2

vasárnapról nem beszélek, mert nehéz szavakba önteni azt a koncertszilánkokkal és ismerősökkel kikövezett kaland- és zabatúrát, amit aznap este átéltem, meg aztán kicsit unalmas is lenne: ha ott vagy a szigeten, akkor ismered. nézzük inkább a hétfőt, a kellően felkorbácsolt vágyakat, a népstadionos tinglitanglit messze lepipálni készülő és az utóbbi évek egyik legnagyobb csalódásaként elkönyvelhető giget: kijött a placebo, pengetett és dalolt, aztán hazament.

mikor nyár elején a depeche mode előzenekaraként a placebo egy félig-meddig immunis közönségnek nyomott bő egy órát, már tudni lehetett, hogy brian molkóék majd a szigeten fognak csak igazán kibontakozni. tegnap este viszont keserű dezsávűvel vettem tudomásul, hogy a nagyszínpadon elsietett (megvolt egyáltalán az egy óra játékidő, csókolom?) hakni tulajdonképpen ugyanazt a rutint hozta, mint két hónapja, csak az új album promótálása mellé egy-két régebbi cucc is (black eyed, nancy boy) befért, valamint az every me, every you című masszívon is csavartak egyet – mondhatnám, addig-addig szekálták azt a számot, amíg teljesen kiveszett belőle a lélek.

először azt hittem, hogy azért nem kapnak el a szeretetteljes minimálakkordok, mert a színpadtól viszonylag messze, a présháznál ácsorogtam (kezemben fél lityi muskotályosnak nevezett löttyel), ezért aztán előrenyomakodtam (és azzá váltam, akit két napja nagyon utáltam: közlekedővé! :), de még így sem tudtam felvenni az érzést: játszottak, nem játszottak, játszottak, nem játszottak. a beígért szupervizuál kfulladt vásári fényekben és egy monokróm háttérben, a kommunikáció pedig le lett tudva egy „good evening, ‘szájget’ festival”-lal, meg egy kis mászkálással a sajtófolyosón. ha valaki látta a placebo párizsi koncertjét (megjelent dvd-n), az tudja, hogy ezek a fiúk ennél sokkal többre is képesek.

a rájátszás közepén elkezdtünk mocorogni: a csapatom a the exploitedre készült, én meg a the orbra, de a csokis-vaníliás-lekváros minifánkhegyeket közösen fogyasztottuk el. a vonuló tömegnek és a toitoi-vadászatnak hála alex paterson és thomas fehlman már a laptop/lemezjátszó-kombó mögött bólogatva szórakoztatta a népet, mire odaértem. hozták azt, amit tőlük elvártam, s a közönség imádta. ezen csodálkoztam is rendesen. zabálták a 20-25 perces, több számot felölelő minimál szekciókat. az ambient-hangok margóra kerültek, a tegnap esti 90 perc a lüktetésről szólt. a singing in the rain bootleg ütött, a little fluffy clouds jó 15 perces dubja hazavágott, s mikor a két öregfiú szabályosan lemenekült a színpadról, az egybegyültek majd szétszedték a sátrat a ráadásért, ami csak nem akart eljönni.

kár. viszont a mellettem vadul ugrándozó bladerunnaz-nagykövet azt pusmogta a fülembe, hogy a the orb nem most járt idén utoljára magyarországon. ám legyen.

átrohantam a hammerworldbe, s még sikerült elcsípnem a bandámat, no meg a the expolitedet (sex and violence!), s úgy tűnt, mintha kiakadt volna a lemez (sex and violence!), ugyanis ugyanazt kántálták megállás nélkül (sex and violence!), ettől aztán előbb vigyoroghatnékom (sex and…), majd mehetnékem támadt (…violence!). meg sem álltam hazáig.