Relatíve korán, már 11 magasságában begurultunk a helyszínre, nehogy bármirôl lemaradjunk alapon. Sor az még nem is nagyon volt, bár a beengedés lassú tempója miatt azért már képzôdött egy minimális. Az elô-DJ már elfoglalta pozícióját, ahol ki és feltett magáért, valamint az – egyelôre szerény számú – közönség alaphangulatáért. A visual is remekül sikeredett, divat-csajok-nyár topikban teremtôdik meg a remizben a tavasz. Megjelennek az elsô magányos táncolók is, de mi még a lézengést választjuk, meg a vodka narancsot. (Pirospont: Finlandia, Cappy narancs, Marlboro. Feketepont: ToiToi.) Sztenderd a nyüzsgés, gyûlik a közönség.
Elstartol a Beat Dis. A színpad felé történô áramlás exponenciálisan ugrik meg, szépen telítôdik a tánctér, bár hézagok még bôven maradnak továbbra is. Az elsô szám után nem tudunk megegyezni, hogy akkor ez a zene most jó vagy rossz. Mert az énekesnô hangja szuper, az alapkoncepció is rendben, viszont a hangosítás kellemetlenül rossz, és az összhanggal is akadnak problémák. Nem pont ez a gitárzúzós, depresszív hangulat jelent meg a fejünkben, amikor a Hexstatic és a Herbaliser elôzenekarára gondoltunk. Úgy tûnik, hogy ezzel nem vagyunk egyedül, a közönség egy (nagy) része csak néz, mint a moziban, meg udvariasan tapsikol a számok végén. Úgy döntünk, hogy felpattanunk a vágy villamosára (BKV, másképp) chillezni, meg akarva-akaratlanul közvéleményt kutatni, mert valahol azt gondoljuk, hogy velünk van a baj. Az egyik srác azt mondja, ez Iron Maiden, a másik meg, hogy sziasztok, köszi, sziasztok, ez ugye az utolsó szám? így a belsô kételyek meg az egyedül vagyunk ezzel így? -féle érzések gyorsan elillannak.
Vége is lesz nemsokára a Beat Dis-nek, indul a következô etap. Egy (!) DJ fent a színpadon, messze vagyunk, nem látjuk, csak halljuk. Érdekes utazás kezdôdik, viva la electronica eclectica. Elôször Complex-féle pattogtatós ôsdárenbéz, majd az örök befutó retrovonal, utána pedig vidéki sulibuli disco ’99, és jump around, meg Criss Cross. Kérdezi : jó helyre jöttünk? A felvetés pedig még jogosabb, mikor kiderül, hogy ez már Hexstatic a színpadon… Nem nagyon térünk magunkhoz ettôl a felismeréstôl, ugyanis az a Hexstatic, amit az albumokról ismersz, vagy az, ami a hajón volt pár éve, köszönô viszonyban nincs azzal, amiben most részesülünk. Felmerül, hogy ô is elhozta a balkán-szettet, mint anno Gilles Peterson, meg hogy olcsó húsnak, híg a… mert ugye hol a másik tag? Mert ha már live-nak van meghirdetve, akkor szerintem minimum elvárás, hogy mindketten fent legyenek.
Ôszintén: ez a vendéglátós zenélés nem az volt, amire számítottunk, úgyhogy kissé legörbült szájjal, fél kettôkor (a Herbalisert meg sem várva) csorogtunk hazafelé, és ahogy láttuk, nem csak mi döntöttünk így. Ha valakinek volt türelme kivárni a másik ninja párost, akkor comment, hogy mik voltak a tapasztalatok.