Quimby olé!

Az EB nyitónap második mérkőzése vs. Quimby teátrum. Sokan ez utóbbit választották Szentgotthárdon és azt hiszem nem bánták meg. A színház felkészült az eseményre és üzembe állította a büfét, így zökkenőmentes volt az áthangolódás a kocsmai meccsnézésről a színházi körülmények között zajló, de-azért-mégiscsak-koncertre. Az ajtónyitást kellemes hangulatú, rég nem látott ismerősök között szövődött alkalmi párbeszédek moraja előzte meg, itt szinte mindenki ismer mindenkit. Family tugedör.

Ajtónyitás.

Ajtónyitás után percek alatt elfoglaltuk a helyünket, s ekkor már fel lehetett mérni az érdeklődés mértékét, kb. háromnegyed ház volt. A színpad nem túl nagy, ezért a hangszerek a zsúfoltság érzetét keltik, de hát sok jó zenész (7) kis helyen is elfér! Mi elöl ültünk (második sor), ahonnan jól lehetett látni a deszkákon zajló eseményeket, viszont a hang a terem ezen részében kicsit erős volt. Hangzás szempontjából a keverőpult környéke volt ideális későbbi megerősítések szerint.

A fiúk méltányolták, hogy őket választottuk, amit az intro során felhangzó fociinduló (olé, olé, olé, olé) tett egyértelművé. Aztán kezdetét vette a zenei utazás. Nulláról indultunk (Zéró dal) és bejártuk a fél világot (voltunk New York-ban, reptéren Londonban…), szerpentinen, a világűrben egy kisszobában, fürdőkádban, szóval majd mindenhol.

Én még a mellékhelyiségben is (kocsmai sörözéssel egybekötött nyitómecssnézés folyományaként), stílusosan a Most múlik pontosan közben. Az „engedem had menjen” -re feltápászkodtam és a „látom, hogy elsuhan” sorok alatt már a színpad előtt suhantam át, saját koreográfiával járulva hozzá az esthez.

Lívius magánszáma alatt (, amit megrögzött Quimby rajongóként már többször volt alkalmam megtekinteni), baráti unszolásra meg kellett nézni, hogy nyitva van-e még a büfé.

Nem írom le ismét, hogy a fiúk nem tudtak hibázni. Kiss Tibi egy kisebb szirénát is beszerzett az eddigi mellé, bár én azt sem bánnám, ha elveszítené őket valahol egy kis időre.

MindentegybevéveismétegyfergetegesQuimbybulibanvoltrészünk! Viszlát a Volt-on!