Történt, hogy a Sziget szervezői úgy gondolták, hogy a hiphopnak szentelnek egy napot a fesztiválon, és ennek helyszínéül a Converse Wan2 színpadot nézték ki. Volt ott minden: magyar underground és külföldi mainstream, sör, lányok, móka, kacagás.
Maga a koncertfolyam délután ötkor kezdődött, ekkor lépett a színpadra az Akkezdet Phiai, és ezúttal Újonc Peti is a színpadra állt. Sajnos róluk lemaradtam, mert túl korai volt az időpont egyéb elfoglaltságaim miatt, és ezért Bankosék produkciójáról is részben lemaradtam, talán az utolsó tíz percre sikerült odaérnem. Így a fellépésről nem tudok nyilatkozni, csak arról, ami sajnos majdnem minden Sziget-beszámoló velejárója: a hangról. Ami pedig sajnos rossz volt. Persze egy cirkuszi sátornak látszó sátrat behangosítani nem egy könnyű feladat, de azért fizetik azokat az embereket, hogy ezt megtegyék. És nem hiszem, hogy nincs fülük hozzá, a fene se tudja, hogy miért van ez így.
Pete Philly & Perquisite koncertje volt az első, amit teljes terjedelmében végigélvezhettem, és de jól is tettem! A srácok a kriminális hang ellenére is nagyszerű hangulatot teremtettek (jellemzésül: az MC három dalon át könyörgött, hogy tegyenek hangot a kontroll ládákra, valamint a fülében lévő eszközbe is, hiába), mondjuk ez nem volt nehéz, hiszen egyik pillanatról a másikra a színpad előtt megjelent nagyjából kétezer holland. Philly-ék ettől legalábbis úgy érezhették magukat, mintha Eindhovenben játszottak volna. Sok beszédnek sok az alja, lássunk inkább egy videót, ami tökéletesen bemutatja, hogy mire képesek ezek a derék hollandusok:
A francia Hocus Pocusról nem tudok sajnos sokat mondani, mert kb. két dalt láttam a fellépésükből. Ennek oka egyszerű, a koncert többi részét a JATE klub pultjánál töltöttem, megünneplendő MC Gőz második gyerekének aznap hajnali érkezését. De abból, amit láttam, annyit le tudtam szűrni, hogy nem verik az előttük játszó csapatot. Pedig nem volt ez rossz, itt is teljes zenekar volt, de valahogy mégse jött át, ahogy zenei életünk egyik legnagyobbja fogalmazott volt. Mondjuk, ez lehet, hogy a francia nyelvű repp miatt volt, ami nekem annyira nem fekszik, de hogy miért, azt nem tudom megmagyarázni. Itt is rengetegen voltak persze, de most a francia különítmény értelemszerűen, magyar szót nem nagyon hallottunk.
Valamivel este 11 után kezdődött a latinonéger zenei kultúrkör csimborasszója, a Delinquent Habits koncert. Amennyire vártam, sajnos annyira is sikerült csalódnom. Elvitték hakniba a srácok, és bár maga a koncert nem volt rossz a maga valójában, de mégis a legrosszabb volt a háromból, amit (ezzel együtt) eddig láttam tőlük. Főleg azért is, mert nem volt itt az énekesük, Michelle, valamint dj O.G. helyett valami fekete atlétás fehér gyerek jött velük, így már ezek miatt sem lehetett teljes az élmény. Ez láthatóan nem zavarta a kb. 4000 embert, aki bezsúfolódott a sátorba, sőt. Élvezték minden percét a koncertnek, ami fesztiválfellépésnek tényleg jó volt, de semmi több. Volt ennél már jobb is.
Az est további részén már nem tudtam részt venni, így kimaradtam az Arany Ászok színpadon rendezett „hiphop-őrületből”. Utólagos beszámolók szerint nem is nagyon hagytam ki semmit. Talán majd jövőre, ha kijutok.