Sheket

Sok víz lefolyt a Dunán (pardon, a Tiszán), mióta a 2007-es szegedi SZTEhetségkutatón először hallottam a Sheket zenéjét élőben. Ott persze nyertek, aztán hipp-hopp, legközelebb már az idei SZIN fellépői közt találkoztam a nevükkel, majd a Pepsi színpadon elővezetett fergeteges hangkavalkád után újra elkönyvelhettem, hogy ezek a pimaszul fiatal, pimaszul tehetséges lányok-fiúk nagyon tudnak valamit.

Népies (és népieskedő) zenekarral manapság tele a padlás nálunk. Hirtelen nagyon trendi lett táncházba járni vagy fehér ingben, szakállasan hegedülni, szimatszatyros bölcsészlányok álmodozó tekintetének kereszttüzében. És ezzel nincs is semmi baj; most, amikor a világ más részein kezdenek rádöbbenni, hogy jé, a Balkánon is élnek emberek és jéé, zenét is csinálnak, és a Kritikus Tömeg reciklált Tisza Cipőben teker, bizony teljesen törvényszerű, hogy a fesztiválok színpadán is újra felzokogjanak a régi melódiák. Némely előadók perfekt üzleti érzékkel rá is éreztek erre – eklatáns példa a Kispál, akik ugye élen jártak a tokkal-vonóval hadakozásban.

A Sheket nem ilyen, náluk belülről jön, vagy ha nem, hát nagyon jó színészek. Amennyiben mániákusan skatulyákat farigcsáló zenei zsurnaliszta volnék, talán etno-folk-klezmer-progrock-mittudoménként definiálnám a muzsikájukat, de nem vagyok, úgyhogy csak annyit mondhatok: Energia, elvtársak, Energia! Így, nagybetűvel. Ugye a Quimby kapcsán szokás megjegyezni, hogy annyira élvezik, hogy nekünk is muszáj, na most a Sheketnél ez élőben még nem mindig látszik, viszont a zene sodrása elviszi a hátán az egészet. Bár a tagok átlagéletkora 18 év körül van, tévedés ne essék, igen képzett zenészekről beszélünk, konzi, miegymás, ami általában nem sok jót jelent, a Sheket esetében viszont furcsamód szó sincs kottaszagról és versmondó-imidzsről, tökös tekerés, fejbever és otthagy – aki képes a beszívott rasztákat a SZIN-en kora délután előcsalogatni a sátraikból és táncra perdíteni, az nem kispályázik. Érdekes módon az idén áprilisban megjelent Kortárs Kontrás című demóanyag nem mindig tükrözi a koncerteken tapasztalható őserőt, cserébe viszont félre-félrekacsint a reggae vagy éppen a szving felé.

Élőben mindenkinek kötelező legalább egyszer, nem csak azoknak, akik szójatejet isznak és maguk varrják szoknyácskájukat. Nem lenne szép, ha a Sheket is elsikkadna a sok megjátszós folklórhuszár között. Nagylemezt és fesztiválokat nekik.