Tudományos igénnyel (Zenei Hálózatok Konferencia)

Október második hétvégéjén két napig a Budapesti Corvinus Egyetem ódon falai közt hallgathattuk, mit is gondolnak a zenéről azok, akik a népesség nagy hányadával ellentétben tudják, mit jelent a Szerző mint metalepszis. És egyébként is, nincs kúlabb válasz az obligát „mit csináltál a hétvégén” kérdésre, mint az, hogy „a Zenei hálózatok: Zene, műfajok és közösségek az online hálózatok és az átalakuló zeneipar korában című konferencián vettem részt.” Hát nem?

Bár a Corvinus büféjének árlapján viccesen kávénak titulált barnás lé minőségét még a pultos lány kedves mosolya sem tudta ellensúlyozni, végső soron mégis megérte péntek hajnalban felbuszozni Pestre. A konferencia végére ugyanis bebizonyosodott, hogy e sorok írójának rendezvény előtti kételyei alaptalanok voltak, a (pop)zenéről igenis lehet és kell is tudományos igénnyel értekezni, sőt, ahogy egy kolléga igen találóan megjegyezte: „manapság csak a popzenéről van értelme beszélni.”

Sajnos a Szerző metaleptikus mivoltával kapcsolatban nem lettünk okosabbak, mivel L. Varga Péter az utolsó pillanatban megváltoztatta előadása címét (talán őt is pogány rémülettel töltötte el a szókapcsolat?), de azért bőven akadt nézni -és hallgatnivaló. A főszereplők egy részének szemmel látható megilletődöttsége néha talán az élvezhetőség rovására ment, de ez egyrészt nem sokat változtatott a lényegen, másrészt figyelembe kell venni, hogy fiatal kutatókról van szó, akiknek még bőven van ideje elsajátítani a hallgatóság elbűvölésének csínját-bínját. Persze voltak egészen profi, gördülékeny prezentációk is; a legkiemelkedőbb teljesítményt talán Bodó Balázs nyújtotta, akinek karakteres orgánuma és szuggesztív stílusa még egy több oldalról támadható elmélet (a szerzői jogi és a klasszikus értelemben vett kalózok kapcsolatáról volt szó) ismertetéséből is képes volt az egész rendezvény egyik legszórakoztatóbb, legélvezetesebb előadását kihozni. Aztán persze előfordult párszor, hogy az ember úgy érezte, ha mégegyszer meghallja, hogy „niche”, „szcéna” vagy „rizomatikus”, azonnal átmegy berserk üzemmódba és felakasztja magát az első metaforára, de be kellett látni, hogy ez egy tudományos konferencia, ahol a tudományos terminológia nem ismeretlen – kivéve ha a puszta öntömjénezés a cél, akkor idegesítő, de ebből nagyon kevés volt.

A konklúzió? Ha valamiféle végső következtetésre lenne szükség (ezzel egyébként a helyszínen is gond volt, sokan nem tudták, hova akarnak kilyukadni), talán azt mondanám: a hálózatok keresztül-kasul átszövik életünk minden területét, ez alól a zene sem kivétel, ennek tudatában pedig az okosabbak és az ügyesebbek úgy kombinálhatnak, hogy az nekik jó legyen. Persze lehet, hogy butuska dolog ennyire leegyszerűsíteni a dolgot, de többek közt a fesztblog sem létezne, ha az interneten nem lenne jelen ennyi zenész. És ez nem véletlen.