Magyar viszonylatban valószínűleg én vagyok a kisebbség, az igazi Tom Waits-et már kétszer láttam, a Braindogs nevű magyar sztárformációt még egyszer sem. Februárban egyenlítek, és megnézem őket is kétszer, Szegeden és az A38-on.
Egyáltalán nem olyan meglepő, hogy Magyarországon mások is hallgatnak Tom Waits-et, de még az sem, hogy zenészek hallgatják. Tom Waits-et mindenhol hallgatnak, nagyon helyesen. Az amerikai mainstream média kedvenc nem-mainstream előadóművésze néhány éve egyértelműen vezette a Rolling Stones „Minden idők legalulértékeltebb énekesei” listáját, 2008-ban a Paste magazin szerint az ő koncertjei voltak a legnagyobbak világszerte, nem csak Japánban (hogy rossz viccel utaljunk az Alphaville-lel közös című számára – igen, neki is van egy „Big in Japan” c. dala –, viszont koncertezni nem koncertezett Japánban). 2008-ban mindenkinek jóval több esélye volt Tom Waits-et hallgatni, mint máskor, hiszen még Európában is turnézott egyet. Hiába álmodtam viszont a turnéidőpontok bejelentése előtt, hogy egymás után két estén is a PeCsában lép fel, Budapesten már nem tette tiszteletét.
Budapestnek viszont már évek óta megvan a válasza Tom Waits távolmaradására, ez pedig a Quimby a Hiperkarma és a HBB egyes tagjaiból (egészen pontosan Kiss Tibi, Varga Líviusz, Frenk, Varga Laca, és Nagy Szabolcs alkotják) álló Braindogs, mondhatnánk azt is, hogy „sztárzenekar”, amely rendszeresen kiegészül az angol Ian Siegallal és az osztrák Ripoff Raskolnikovval. Az Elvis-imitáció is mekkora üzlet, gondolhatnánk; ha a Király mellett valaki, akkor Tom Waits biztosan megérdemelné, hogy imitálják – de nem, a Braindogs nem tribute, nem „imitál”, hanem „Tom Waits-dalokat játszik élőben”, és ez sokkal jobb. Nem kell beöltözni hozzá (a lepukkant zakó és kis kalap mondjuk könnyebb is lenne, mint az arany zakó vagy a flitteres bőrruha), nem kell évtizedekig piával-cigivel rohasztani az ember hangját. Nem az a tét, hogy keverjük őket össze. Inkább az, hogy megnézzük, hogy játszanak Tom Waits-dalokat olyan zenészek, akik maguk is bőven otthagyták már az ujjlenyomatukat a magyar zenén, ráadásul (mint a Quimby) pont nagy részük is volt abban, hogy Waits (az éneklése, a dallamvezetése, a szövegeinek groteszk, kusza, mégis ellenállhatatlan világa) egy kicsit azért bekerüljön ebbe a magyar zenébe. Vagy az, hogy meghallgassuk, mennyiféle Tom Waits-dal van, és azokat mennyiféleképp lehet előadni.
Azért megnyugodhatunk, a megafon hagyományosan előkerül. Aki tehát hozzám hasonlóan még nem látta a Braindogs-t, vagy velem ellentétben már látta, de akarja még, az február 16-án Szegeden, a pofásan felújított Ifjúsági Házban, másnap (február 17-én) pedig az A38-on megteheti.
„Elment a rádió
végre gondolkozhatsz,
kiengeded és átcsúszol
a kereszteződésen, ahol nincs lámpa,
már hallod a morajt ahogy kotorászol
egy cigarettát keresve
átvágva ezen az éjféli dzsungelen
még emlékszel valakire
még egy sarok, a motor morog,
s azt súgja ‘Itthon vagy’,
azt súgja ‘itthon vagy’,
végre itthon vagy.”
Yipppiii, Szegeden találkozunk!
És nem a zongora rúg be, de nem ám.