A napban az egyetlen fix program a Haydamaky volt, akikről pont annyit tudtam amennyit a programfüzet elárult, de akiknek 10 perc elteltével már rajongójuk is lettem. Minden fesztiválon akad egy egy koncertes nap, nekem ez idén sopronban pénteken VOLT.
Délutáni koncert terveinket a Sopronkőhidai Fegyház és Börtön húzta keresztbe, képletesen és a szó szoros értelmében is lebilincseltek bennünket. Kicsit morbid, még egy fesztiválon is, amint fiatalok örömmel öltik magukra a bilincseket, mennek vigyorogva rabláncon, vonulnak be önként a kiállított zárkába. Az őrök, a fegyház fesztiválra beosztott dolgozói derűsen hagyják, hogy a delikvens szökni próbáljon, bilincset piszkáljon fogadkozva, hogy ő kinyitja. És ugyanők őszintén, hatásvadász elemektől mentesen mesélnek munkájukról, a börtön hétköznapjairól akár egy órán keresztül is. Az ismerkedés keretében lehetőség volt fegyház látogatásra is feliratkozni, de mivel már csak a kora hajnali csoporthoz lehetett volna pót-tagként feliratkozni, ezt kihagytuk.
Börtön előtt még jártunk a FINE sátrában is, hogy beszélgessünk a nukleáris energiáról és hogy pólót, meg tornazsákot nyerjünk tőlük a tombolán.
7 óra lett, mire kiköpött minket magából a civil falu, HOBÓ kezdett a nagyszínpadon, de mire összes kötelező körünket lefutottuk (sör-, bor beszerzés, chio vételezés, zsákmány beadása örzőbe) már Ákost találtuk a helyén.
Ha vallanám azt, hogy Ákosról vagy jót, vagy semmit, akkor ezt a mondatot nem is követné több, de nem vallom. Eszünkbe nem jutott előre menni, Hilltop sátor közelében padot kerítettünk, addig igazgattuk, míg tökéletes rálátásunk nem lett a színpadra, helyet foglaltunk és átadtuk magunkat a koncertnek.
Korrekt, a vártnál kicsit keményebb hangzás, persze én csak a rádiók által halálra játszott számokat ismerem, de ez nem lett volna baj. Ám Ákos a számok között beszél. Sokat. Hosszan. Ha minden dal között percek mennek el, akkor az széttöri a koncertet, hacsak nem Laár, vagy Lovasi az, aki beszél.
Az elején nem tudtam eldönteni, hogy Ákos a saját korával próbál-e ironizálni, de aztán a negyedik szám után arra jutottam, hogy igen, de főleg és leginkább azt akarja mindenkinek elmondani, hogy milyen nagy művész is ő, még akkor is, ha világosban kell kezdenie a koncertet. Az első fél órában háromszor emlegette a Stargardent, egszer a VIVA Cometet, gyakorlatilag csak magáról beszélt folyamatosan. 40 percig bírtuk.
Este 10kor kezdett a zenekar, akiket vártunk. A Haydamaky a VOLT egyik legjobb koncertjét adta. Őrületes ritmusok, rengeteg energia – ezek ők a színpadon. A fiatalok átvonultak mellőlem Prodigyre, de én – sokad magammal – maradtam és egy pillanatig sem bántam meg. ízelítőként részlet a koncertből:
A fantasztikus koncert után eszem ágában sem volt odatolakodni a Prodigy végére, még a végén kicsapták volna belőlem az élményt, amit én még dédelgetni akartam. Ha pedig dédelgetés, akkor arra a legalkalmasabb hely a borfalu, ahol idén a Lővér pincészet roséját fogyasztottam szorgalmasan.
Hajnali kettő körül nyilvánítottuk befejezettnek a pénteket és szállásunkra vitettük magunkat, ahol elalvás előtt még családi Dallas nézéssel (részemről ki kicsoda és miért teszi azt amit magyarázatokkal) készültünk rá a szombatra.