Nagyon szimpatikus, hogy a Szegedi Ifjúsági Napok szervezői évek óta koncepcionálisan állítják össze a napi programot, így a hazai alterszcéna legjobbjai után augusztus 27-én főképp a hasítósabb zenék kedvelőinek szívét dobogtatják meg a fellépők. Széles terpesz, pontfigyelés.
A nagyszínpad egyetlen kakukktojása a fesztivál talán legjobban várt fellépője, a német Scooter lesz, de az ő koncertjük is csak a várható érdeklődés miatt került át az eredetileg kijelölt Pepsi színpadról (ezt azért hónapokkal ezelőtt meg tudtuk volna mondani). Így a Depresszió sötét melankóliája és a Kowalsky meg a Vega fesztivál-kompatibilis rockja után éles kontrasztként hathat majd a hájpáhájpá, nemkülönben a tény, hogy H.P. Baxxter és társai után rögtön a ‘Final Countdown’ örökbecsű stadionslágerének tulajdonosa, a svéd Europe lép a színpadra, hogy bebizonyítsa, meglett férfiakon is jól áll a cicanadrág, valamint, hogy tényleg vannak másik számaik is.
Ugyanígy kicsit furcsa, hogy a Pepsi színpad programját az Auróra, az Alvin és a Mókusok és a Beatrice után a PASO zárja, de róluk azért lehet tudni, hogy nagyjából bármilyen közönséget képesek megtáncoltatni. Ugyanitt kora délután a Supernem is a húrok közé csap, és mivel évek óta az egyik legszimpatikusabb rocktrió az országban, kár lenne kihagyni.
A Borsodi Malátabárban melegen ajánljuk az Anna and the Barbies fellépését, hiszen ők most az egyik legérdekesebb hazai zenekar, nem sokkal a második lemezük megjelenése előtt állnak, Pásztor Anna pedig igazán kúl, ez kiderül Lamorak interjújából is. Este a kötelező Mystery Gang, de az ilyen kötelezettségeket azért szeretni szoktuk, előkerülhet a fésű a hátsó zsebből.
A Party Arénában egymás után játszik az emerkettes színtér három meghatározó zenekara, az Erik Sumo Band, a Balkan Fanatik és az Anima Sound System – kedvelt szakírói fordulattal élve csak úgy röpködnek majd a szónikus textúrák és az éteri hangképek. Éjjel a Bad Girls kollektíva gondoskodik az éjszakából reggelbe táncolók hangulatáról.
A Silent Disco a tribute-bandáké lesz, A Metallicumról könnyen kitalálható, mely legendás zenekar életművéből merít, a Sonic Temple tavaly is dögösen adta elő a Cult legjobb dalait, és a Hollywood Rose sem véletlenül játszik mindenhol. Tavaly Déri Zsolttal véletlenül belefutottunk életünk egyik legviccesebb koncertjébe, a Tirke Honolulu játszott Rolling Stones-feldolgozásokat és saját számokat, úgyhogy idén mindenkinek, aki olyat akar látni, amit eddig még nem, ott a helye. Az Easy/DC már csak hab lesz a tortán, de a Highway to Hell riffjére búcsúzni a naptól mindenképpen rakenroll, ezt senki sem tagadhatja. Különben is, eddigre mindjárt vége is lesz, úgyhogy lefeküdni nyilván senki sem fog.
Link: