Régebben sok Muse-t hallgattam, csináltam egy válogatás-playlistet, és azóta azt hallgatom, hogy ne kelljen végig a lemezeket; ezzel együtt igazából szeretem a Muse-t, bár a ‘New Born’-on tételesen meg tudom mutatni, mi nagyon jó és mi nagyon rossz ebben. Tegnap este a Sziget nagyszínpadon mindenesetre nagyon-nagyon jók voltak, és mert minden évben kell valakinek nyílt levelet írnom a Szigeten (tavaly Tom Smith-nek, tavalyelőtt Serj Tankiannek írtam), most tehát Matt Bellamy-hoz fordulnék szerényen és obszcénul, ahogy szoktam.
Kedves Matt,
először is kezdjük azzal, hogy szar volt az új lemez. Azért kezdjük ezzel, mert ha Magyarországra jössz koncertezni, biztos lesz valaki, aki elmondja, hogy szar volt az új lemez és szar volt a hangosítás. Na ez nem leszek most én, csak azért sem, bár a nagyszínpadon néha észrevettük, hogy lehetne több a basszus és a gitárból sem hallottunk eleget mindig, de ez kit érdekel. Akár azt is felróhatnám, hogy az énekből se, mert körülöttünk (minket is beleértve) mindenki üvöltötte, hogy „szupermasszív blekkóóóóóól!” És én inkább erről szeretnék neked most írni, hogy ugyan nem vártam semmi konkrétat, mennyire leszedtétek a fejemet, mennyire rég nem éreztem magam ilyen jól ekkora koncerten, és milyen kibaszott jó ez a zene.
Fenntartásaim mindig lehetnének, ezeket a ‘Knights of Cydonia’ típusú dolgokat pl. sosem tudtam igazán értékelni; de látod, hát ennyire volt jó, hogy az ember leszarja tőle, melyik számokat vagy melyik típusúakat nem tudja általában értékelni. Tényleg hatalmas sót tudtok ti nyomni, az a lépmintás kivetítő, meg a lézerek, meg a piros flitteres nadrág és gitár, nem is beszélve a csíkos öltönyről meg az ezüst kezeslábasról, jó ezt nézni, komolyan. Aztán meg hogy már második számnak volt ‘Supermassive Black Hole’, meg csikorgott a gitár meg minden, ha valaki csikorgást játszik gitáron igazából melodikus számokban, azzal engem meg lehet venni egy pillanat alatt. És majdnem mindent lejátszottatok a válogatás-playlistemről, eszem a szíveteket, a Quarttal szemben én szeretem a ‘Starlight’-ot, a második refrénben minden idők legkirályabb tökegyszerű basszusfelhúzásával. És a ‘New Born’, meg a ‘Time Is Running Out’, halálpontosan tudtok ti visszafogott és furcsa ritmusú basszusokra felépített egyelős refréneket írni, csak bólogatni tudok, tegnap este meg csak ugrálni meg kiabálni én is, hogy „szupermasszív blekkóóóóól!”
Szóval a látványon, a dinamikán, a sodráson kívül az tetszett nekem nagyon tegnap, hogy valóban kiváló érzékkel írtok setlistet (ezt ugye tavaly számonkértem Tom Smith-en, mert ők nem tudtak), benne van minden igazán erős szám a teljes életműből, és ezek mellett meg azok is megszólalnak, amik (egyesek szerint, pl. szerintem) annyira nem erősek. Addigra már megvesztek engem is, és ez remek, öröm ilyet látni. Na és a ‘Plug In Baby’-vel kezdeni a ráadást, ezen gondolkodom el mindig, hallgattatok-e ti Birthday Party-t (egyébként hallgattatok?), és ez is szól, mint az atom, csodálatos. És amellett, hogy van ebben a zenében lendület, egyelős refrén, tökegyszerű basszusfelhúzás, meg klasszikusan képzett billentyű és mittudomén is, nem lesz végül se igényeskedő hülyeség, se Kings of Leon-féle ostoba és ügyetlen stadionrock. Ez egy nagyszabású cucc, de tudtok egyensúlyozni a giccs meg az elvontkodás között, pedig azt kurva nehéz. Szóval minden elismerésem, Matt, a többieknek is, gyertek még, én elmegyek.
Teljes tisztelettel,
Lam
Hejdejóvót!
Ott voltál a 2002-es Szigeten, amikor csúcsformában voltak, és az Origin of Simmetryt játszották? Nem. Innetől kezdve az egész ajnározás felesleges, és tárgytalan kedves, Lam. Akkor is, ha közöd van a páromhoz, és megfenyítheted így meg úgy. Nekem ez a véleményem. A New Born elemzésedre külön kíváncsi lennék, mert az egész felépítését le tudnám rajzolni, ki tudnám elemezni neked. Aki nem ért a barokk basso ostinatohoz, a témavariációkhoz, és a prelúdiumszerű építkezéshez, az ne szólaljon meg ebben az ügyben. Szerintem az új albumuknak a fele kidobandó, és ha már pedig basso ostinato, ajánlom ezt az oldalt: http://www.folia.tk/
Én is úgy érzem, hogy jó volt a koncert. Nem vártam semmit tőlük, mert földi halandó hogyan is várhatna el bármit egy ilyen fantasztikus zenekartól. Kiváló zenéket írnak, a legújabb album erre nagyszerű példa. Valóban remekül megtalálják a giccs és elvontság közti mezsgyét, és amíg képesek ezen a vonalon haladni, addig a XXI. század egyik legjobb zenekara lesz a Muse.
@automaton_aliza Nekem meg az a véleményem, h obskurus technikai kompetenciára való hivatkozással ilyeneket k röhejes írni, ugyanakkor nem értem, a „ajnározás felesleges, és tárgytalan kedves, Lam” két vesszője az művelt (mer aki a barokk ostinatóhoz ért, az kra művelt) embertől hogyan származhat (ha már személyeskedni akarunk). Az Origin of Symmetry (az meg y-nal az első, tudod, görög syn- prepozíció, üpszilonnal írták) egy korrekt lemez volt, de amennyire emlékszem, nagyon sok mindenben még simán Radioheadet és egyebeket nyúlt, mmint nagyon is egyértelműen és feldolgozatlanul építette be a hatásait (de most nem fogom újra meghallgatni, h ezt kifejthessem). Az új lemez meg szar, ezt meg is mondtam 🙂 Teljes tisztelettel, Lam
Szerintem a Kasabian sokkal jobb volt. 🙂 Én többet vártam a Musetól!
@automaton_aliza: LOL… vagy hogy kell ezt mondani. te valami baszatlan, frusztrált, bölcsészpicsa vagy, ugye? „aki nem ért a barokk basso ostinatohoz, […] az ne szólaljon meg ebben az ügyben”, hát én ezt ezentúl idézni fogom, komolyan.
Na, hadd írjam meg én is ide a magam húszfilléres véleményét.
A zenét elsősorban élvezetre játsszák. Ha tetszik, hurrá, ha nem, így jártunk. A zenekritika meg elsősorban olyan írás, amiben a zenehallgató a saját élményeit írja meg. És nem egy muzikológus akadémiai székfoglalója, akármennyire is szeretnék ezt azok, akik több lemezt vettek zeneműboltban, mint CD-börzén (alternatíva: torrentről csak FLAC-ban töltenek le zenét*). Sőt, mivel viszonylag keveset ad hozzá a zenehallgatás élményéhez a barokk zeneszerkezetek ismerete, szerencsére, a legtöbb ember számára ezeket az apróságokat jótékony homály fogja elfedni. Így abszolúte tárgytalan hat kiló zenei műszóval dobálózni, mert nem fog a Bartók rádió és az Élet és Irodalom „Műbírálat” rovatának közös kommandója kiszállni, hogy „nem, kérem, az speciel egy alacsonyabb rendű ritmusminta volt.” Az ad hominemnek meg a flémháborúnak meg semmi értelme, klasszikus Csubakka-védelem. Jó szórakozást a további szofisztikált szapuláshoz.
*Még ha nagyon jól is tudom, hogy alizára ez nem vonatkozik, mert nem csak neki szánom. Ez egy típuskritika.
Csak egy kis falat abból, mennyire nem volt eredeti már egy évvel ezelőtt sem a United States of Eurasia:
http://andnowfor.freeblog.hu/archives/2009/07/21/unitedstates/
Meg kielemzem én a New Bornt. 🙂 Ha milliószor nem hallgattam, akkor egyszer sem. 😉
@automaton_aliza Ez kiváló, de én aztán nem mondtam, h eredeti volt; továbbá nyugodtan elemezd, de az mit fog bizonyítani? What is your point?