A nyárzárás zárásaként ijedt fehér nyuszi helyett közönségkedvenceket rántanak elő a kalapból a szervezők, meg finneket, akikről majd kiderül, mit tudnak. Biztosra mehetünk, a SZIN utolsó napja méltóképpen tesz pontot a fesztiválszezon végére, reményeink szerint ezúttal áramszünet és hurrikán nélkül.
Sajgó tarkóval üljünk be a Borsodi Malátabárba, ahonnan a Kettőnégy stábjának programkavalkádja után persze elmászkálunk majd, de később érdemes visszatérni, hiszen a Kolin az ország egyik legjobb színpadi produkciója, plusz Linczényi Márk igazi jópasi, aki smárolni is szokott a szerencsésebbekkel. Hangmás Endre ugyan nem, viszont idén talán csinálunk velük olyan interjút, ami meg is jelenik, tavaly ugyanis a hanganyag borzasztó minősége miatt ez nem jött össze – azóta megjelent a második lemezük, továbbra is olyan stílust visznek, amit itthon elég kevesen. Az orosz Erofeich Elektric Band egyelőre szürke folt, a kíváncsiskodók majd meséljék el, milyen volt.
A nagyszínpadon a Sheket kezd, akiknek már tavaly is kijárt volna a helyszín, régi kedvenceink, ráadásul roppant szimpatikusak. A lustábbak akár le is cövekelhetnek, hiszen a Nemjuci dögös rakenrollja után rögtön a Kispáltól átvett stafétával bűvészkedő 30Y, majd a kortalan Quimby következik, akiket tavaly valahogy mindenhol hallottunk valahol a háttérben. A finn Rasmus ugyan sosem tört be a búbánatos rádiórock nagyjai közé, egy próbát viszont mindenképp megér a koncert, ha nem tetszik, el lehet menni (wink-wink, nudge-nudge).
A Pepsi színpadon előbb leszakítja a fejünket a vörösborozásra kiváló Sex Action, aztán a megkérdőjelezhetetlenül legizgalmasabb hazai metálzenekarnak számító Isten Háta Mögött még a gyomrunkat is felkavarja – aki még nem látta őket élőben, annak kötelező. Kérdés, hogy az őket követő Subscribe után mennyire működik majd a Péterfy Bori és a Love Band világa, bár az ország egyik legimpulzívabb frontemberével tán csak sikerül.
A Party Arénában Sub Bass Monster és a Bëlga mondja meg a tutit, röpködnek majd a numerusok, matekosok előnyben. A német N.O.H.A. tapasztalataim szerint meglepően ismert nálunk, úgyhogy nekik sem kell érdektelenségtől tartaniuk.
A Silent Disco a metálosoké lesz, a Dystopia és a Nevergreen számtalan fájó nyakizom boldog tulajdonosává teheti a nagyérdeműt. Aktuálpolitikai relevanciája miatt érdekes lehet Mogács Dániel stand-up szettje a Jäger Bar színpadán, de azért komoly kortesbeszédre ne számítsunk.
Most pedig tessék elviselni ezt a kötelező másfél hetet, aztán irány Szeged; mi is ott leszünk, jól megírjuk majd, mi a művészet, sok-sok szép képpel és interjúval alátámasztva.
Link: