Negyedszerre, és idén utoljára látogathattunk ki vasárnap az idei Fridge Fesztiválra. Az utolsó napon már nem rendeztek sí- és snowboard versenyeket, bemutatókat, azonban ennek ellenére is egy igazán remek nap lehetett volna, hiszen zenei programok még voltak a nagyszínpadon, de valahogy kissé felemásra sikerült a Fridge zárónapja…
Az időjárás-előrejelzések szerint az utolsó nap ígérkezett a leghidegebbnek, és be kell vallani, igazuk volt az időjósoknak. Kora délutáni érkezésünk után, mikor Fluor koncertje közben első forralt borunkat iszogattuk, már lehetett érezni: amint lemegy a nap, bizony, el fog kellni még egy-két zokni, vagy legalább még pár pohár forralt bor. A tinik bálványát a hátsó sorból néztük (ez nem volt nehéz, összesen két-három sorban álltak az érdeklődők a színpad előtt). Nagyjából 40 percet zenélt Tomi, a közönség fiatalabb tagjai jól szórakoztak, a szerencséseknek még matrica is jutott, ha elég gyorsan kaptak az énekes keze után. A koncert legszórakoztatóbb pillanata azonban szerintünk nem a Halenda volt, hanem Ganxsta arckifejezése, mikor átsétált a színpad előtt és az ifjú titánra nézett. Leírhatatlan.
Kicsit hosszabbra nyúlt átszerelés és hangolás után, már napfény nélkül lépett fel Ganxsta Zolee és a Kartel. A koncert lendületesen kezdődött, egészen a harmadik számig, amikor egy kis kényszerszünet következett, ugyanis a koncert hevében beszakadt lábdobot ki kellett cserélniük az illetékeseknek. Addig is tolták a fiúk a hülyeséget, kiegészülve erre a pár percre Kuka MC-vel, így senki sem unatkozhatott. A rövid szerelés után folytatódhatott is a koncert. A show végére a közönség már egész szép létszámra duzzadt, Ganxstáról pedig lekerült a póló, amit a fagypont körüli hőmérsékletet figyelembe véve dicséretes.
Az Irie Maffia koncertje minket hidegen hagyott, inkább az egyik közeli sátorból hallgattuk őket. Aki szereti a fiúkat, jól szórakozhatott, és az addigra összegyűlt tömegben biztosan nem fázott.
Az általunk nagyon várt Plastic Heaven igen rövidre sikerült koncertjére megdöbbentően kevés ember volt kíváncsi, és utóbb kiderült: érthetően. Eredetileg is csak fél óra járt volna a bandának, azonban ők csak egy jó tizenöt percet játszottak, az is elég lagymatagra sikerült. Nem kell nagyon bánkódni, ha valaki inkább a sátor melegét választotta a műanyag mennyország helyett.
Az este fő fellépője, Dub FX koncertjére ismét megtelt a nézőtér. Az ausztrál srác maga szerelte össze a koncerthez elengedhetetlen pedáljait és egyéb kellékeit a színpadon, közben többször integetve, mosolyogva a közönségnek. Tíz perccel előbb kezdte a bulit, és remekül indult a dolog. A hallgatóság ismerte az előadott slágereket, mindenki ámult a srác nem hétköznapi tehetségén. A buli közben elmesélte, hogy barátnője, akivel rendszeresen együtt szokott fellépni, sajnos betegség miatt nem lehet velünk (jobbulást!). Sajnos a barátnő, Flower távolmaradásával a buli sem volt olyan, mint amilyet várhattunk volna az ausztráltól. A koncert elejét és végét kivéve csak előre rögzített hangmintákra énekelt, ez kissé csalódásként hatott a tömeg nagy részére. Ugyan kicsit több, mint másfél órát játszott, de feltűnően unhatta az előadást, ha minden második szám után nézegette az óráját, hogy mennyi van még hátra (az időt néha közölte is a közönséggel). Eljátszotta a kötelező slágereket, volt Ghostbusters feldolgozás is, de mégis, az egész koncert alatt olyan érzése lehetett a hallgatónak, hogy a srác csak túl akar lenni a dolgon, és menni haza. Ettől függetlenül persze ez az ausztrál fickó egy zseni, és ha újra jön hozzánk, megint elmegyünk, hiszen voltunk már fantasztikus Dub FX koncerten, elég csak a tavalyi VOLT-ra gondolni, ahol teljesen lenyűgözött minket tehetségével, és a nyári melegben óriási bulit csapott. Sajnos, ez most nem sikerült.
A koncert végeztével (mint azt meglepő módon a fellépő mögötti kivetítőn is jelezték a szervezők egy vaskos kiírással), a városligeti híd alatt is el lehetett hagyni a helyszínt, ami elég hamar kiürült szinte teljesen. Tíz órakor ért véget a koncert, és a rendezők elég egyértelműen a tudtunkra adták, hogy ideje lenne hazamenni: a kocsmák bezártak, zene sem szólt sehonnan, mindenhol megkezdődtek a bontási munkák. Egyedül a fesztiválkártya feltöltőpontjai előtt várakoztak hosszú sorok, hogy a kártyájukat visszaválthassák. Az igen hosszan kígyózó sorok helyett mi azonban utolsó forintjainkat inkább egy igazán jó lángosra költöttük a (valószínűleg utolsóként nyitva tartó) büfében az AXE aréna mellett.
Összességében a fesztiválról vegyes érzelmekkel jöttünk el. A fesztivál még eléggé gyerekcipőben jár, hiszen ezen a helyszínen ez volt az első, összesen pedig csak a második ilyen rendezvény. Mindenképpen pozitív volt, hogy az első nap hibáit (wc-k hiánya, rendkívül csúszós padló, beléptetés) a szervezők orvosolták rögtön másnapra, jövőre ilyen problémákkal már nem fogunk találkozni. Emellett meg kell még említeni, hogy itt nem volt kötelező kiváltania a PayPass kártyát annak, akinek ilyen bankkártyája volt, aki azonban nem rendelkezett ilyennek, a kártyáért annak sem kellett fizetnie semmit (így aki teljesen lefogyasztotta a rajta szereplő összeget, emlékbe megtarthatta az egyedi mintájú műanyag lapocskát). A fesztivál legnagyobb pozitívumát azonban a férfiak számára talán az egyik sátorban lévő amerikai hotdogos lakókocsi mellett táncoló két dekoratív hölgy jelentette, akik igazán mókás látványt nyújtottak, ehhez nem szoktunk hozzá egy fesztiválon (pláne nem novemberben).
Negatívumként említhető (mint minden csak kártyás fizetésű fesztiválon általában) a feltöltőpontok hiánya, reméljük, ebből is jövőre több lesz. Minket ugyan nem érintett, de a hölgyek biztosan örülnének egy-egy konténeres, kivilágított és kicsit jobban takarított mellékhelységnek is legközelebb. Ami azonban a legnagyobb gondot okozta minden este, hogy nagyjából este kilenc után a fesztivál területén mindenhol elfogyott a forralt bor! Ez sajnos ilyen hidegben ez nem vicc kérdése, reméljük ezt a vendéglátósok is látják!
Minden esetre mi jövőre is ki fogunk látogatni a Fridge Fesztiválra, mert kíváncsiak vagyunk, ezek után hová tud fejlődni ez a rendezvény, összességében pedig még inkább kitolhatjuk az amúgy sem rövid fesztiválszezont egészen novemberig. Mert őszintén: ki ne akarna egy jót fesztiválozni novemberben is?!