Az első hír ennyi volt a Facebookon:
Április 11. Költészet Napja
VIII. Pál utca 6. 2-es kapucsengő
A Gödör Klub hagyományosan megtartja a Költészet Napját. Klub nincs, lakás van, kis időutazás. Népszavalás, költők írók, ismerős arcok, Víg Mihály, főzőcske, vörösbor, Dévényi Ádám koncert. Kezdés: 18:00.
Nem volt kérdés, hogy ezt az ünnepet mi újra a Gödörrel töltjük.
Igyekeztünk pontosan érkezni, mert szilárd meggyőződésünk volt, hogy a későn érkezők egyszerűen nem fognak beférni a lakásba. De nem volt tömeg, ám kevesen sem voltunk.
Először írni akartam a fellépőkről, jegyzeteltem is szorgalmasan, nevek, címek – de nem ez volt az este lényege, hanem a hangulatok, az emberek. Az idős pár a kanapén, Bródy a sarokban, Kornis a sorára várva, fiatalok a szőnyegen, Rogán hasonmás egy széken, lába közt pálinka. Müller Péter Sziámit Kirschner Péter kísérte, természetesen mezítláb. Galkó Balázsnak a Tilosos Gerlóczy Ferenc tartotta a notebookot. Többek közt elmondott pár verset Kornis Mihály, szavalt és énekelt Keszthelyi Imre – szintén Tilos -, egy Jeszenyin vers erejéig beugrott Kozma György, 8 után pedig Dévényi Ádám játszott a nagyérdeműnek Fenyő Fruzsina közreműködésével. Ritkán hallani olyan szép hangot, mint amivel Fruzsina rendelkezik.
Voltak versek József Attilától, Vörösmartytól, Tábor Ádám szavalta saját költeményeit, Keszthelyi Imre még Kexet is énekelt és néma, nulla perces csenddel az egykori grundról, a fiúkról is megemlékeztünk. Ha már Pál utca!
Volt szendvics és bor, meg becsület kassza és volt sok beszélgetés a konyhában és a lépcsőházban, békésen füstölögve.
Béke volt, barátság, irodalom és zene.
Az este egyetlen ünneprontó eseménye a házban lakó fiatalember volt, aki, korához méltatlanul, a tolerancia meglehetős hiányáról tett tanúbizonyságot. Lefelé tartva a lépcsőn, rosszkedvűen attól, hogy a végén pár embert ki kellett kerülnie, meg talán attól, hogy néha felhallatszott lakásába a taps, a nevetés, barátságtalanul ránk mordult: Remélem a csikkeket nem hagyják itt! Viselkedésén és hangnemén az sem változtatott, hogy épp egy csikket szedegető látogatót döntött majdnem fel.
Ugyanakkor, amíg van pár – sok – ember, tizenévestől a hetvenesekig, akik összejönnek egy-egy estére, hogy verseket és zenét hallgassanak, addig van remény arra is, hogy jókedvűbb és toleránsabb ország leszünk.
Azért pedig, hogy ez a poszt jókedvűen érjen véget, amilyen a Pál utcai este is volt, álljon itt Keszthelyi Imre egy verse, amit eredetileg Édeske hetvenedik születésnapjára írt. Nekem az estében ez volt az egyik kedvencem.
Mottó: Útszéli Krisztus pléhteste
Óvja hajlékod, Édeske!
Édeskés vers – cukor nélkül
Ámbár az ízlésem parasztÿ,
kivételt képez a Haraszty.
Elnézném hét nappal, hét este,
amiket alkottál, Édeske!
Nocsak! Hetvenöt éves Te?
Nos, hát nem vagy egy vén kecske*:
Akárhány nő beléd esne…
Még? – Mindig! – tudod,Édeske!
Paprika lehet mérges, de
Terád még az sem, Édeske!
Keselyű májat tépdesne?
kézből eteted, Édeske!
Járok, mint mackó a méhesbe
a tárlatodra, Édeske –
kitátom a szemem éhesre,
s Te jóllakatod, Édeske!
Mikor a lelkem szétesne,
összetákolod, Édeske!
Rágom a körmöm véresre –
nyugalmat hozol, Édeske!
Paripa, fegyver, pénzecske,
díjeső fejedre mér’ esne?
Aki hataloméhes, ne
gondold, hogy kedvel, Édeske!
Nyájas vagy puha vaj, mézecske,
de belül mint kés, éleske**!
Kivont kardod nem véres, de
gyűlik a sereged, Édeske!
Duna jegén – veszélyes, de –
megválasztanának, Édeske!
Halhatatlanság? Kétes, de
nem a Tiedé, Édeske!
Magozott fügét a rétesbe
ki más tölthetne, Édeske!
Amiből Te sose’ maradsz ki –
nos, az a SZERETET, Harasztÿ!
*pardon: vénecske
**pardon: Édeske
Az estéről képek FB oldalunkon.
A Gödör Klubról annyit, hogy már csak őszig kell várni és nyitnak újra. Akik addig nem bírnák nélkülük, azoknak ajánlom az augusztusi Gödör Klub tábort Agárdon. A részletekért figyeljétek a Gödör hivatalos FB oldalát!