Az év utolsó előtti estéjére a 30Y zenekar egy kifejezetten jól csengő ígérettel csábított le minket az A38 hajó gyomrába: saját szavaikkal a Duna jegét akarták feltörni egy zúzós koncert keretein belül. Mi mindig benne vagyunk egy kis durvulásban, amúgy is bírjuk Beck Zoliékat, így természetesen elfogadtunk a meghívást és most be is számolunk a látottakról és a hallottakról. Tovább!
3 előzenekar is segített a 30Y-nak bemelegíteni a közönséget, így ezen az estén a világot jelentő deszkákra lépett a The Rockforce, a Gyík zenekar és a Fran Palermo is. De míg a pár nappal ezelőtti HS7 buli esetében engem jobban érdekelt az felvezető banda (nevezetesen az Ivan & the Parazol), addig most egyikőjük sem mozgatta meg a fantáziámat, nézzétek el nekem így az év végén ezt a tiszteletlenséget. Ígérem a következő Gyík koncerten ott leszek az első sorban.
Most viszont jobbnak láttuk elegánsan megérkezni a 30Y fél 11-es kezdésére. Bár az a megérkezés nem volt valami egyszerű. Nagyon sokan voltak, (a tiketták persze már elővételben elfogytak) a koncertteremben szinte mozdulni sem lehetett. Persze erről szól egy jobb koncert, így véletlenül sem panaszkodni szeretnék. De valóban a maximális befogadóképességét elérte a Hajó, még pár ember beengedésével már a tömegnyomor fenyegetett volna. Így is voltak persze olyan arcok akik 3-4 számonként végigdörgölőztek az egész termen, kimentek, majd visszajöttek. Ezt a jelenséget már hosszú évek óta kutatom, még nem sikerült rájönnöm az okára (nem pisilni mennek, ennyit nem lehet). A helyhiány azt eredményezte, hogy a közönség egy emberként ugrált, természetesen minden dalt énekelt teli torokból, ezek a pozitívumok. Abszolút ziccer ez egy rockzenekar számára, de azért mind minden gólhelyzetet ezt is el lehetett volna rontani. Beck Zoliéknak eszük ágában sem volt ilyesmit tenni. ( A negatívumok közé egyedül azt lehet felvenni, hogy nagy számú nézőseregből kifolyólag fotósunknak is meg kellett harcolnia pár jobb felvételért.)
A műsor abszolút vegyesfelvágott volt, minden lemezről hangoztak el dalok (a Bogozd ki-t szerencsére hamar letudtuk), olyan is, amikkel már rég találkoztunk 30Y koncerten (Puhatalpú lányok, Néz). Persze voltak kihagyhatatlan tételek, a Rubikernő századszor is összetörte a még épen maradt szíveket, a Városember ismét valami hihetetlen komoly össznépi éneklésbe ment át.
Mivel a jövő év a visszafogottabb, csendesülősebb Szentimentálé program jegyében telik, így nem volt hova tartalékolni a srácoknak, látszott rajtunk, hogy ezúttal megtépkedik majd a húrokat rendesen. Azért becsúszott az új album egyik egyszálgitáros (és egyben legjobb) dala, az Emberírtó is. Vendégként csatlakozott Zoliékhoz az Isten Háta Mögött zenekar két oszlopos tagja, Egyedi Peti és Pálinkás Tomi is. Én előzetesen arra számítottam, hogy a vendégek a 30Y dalaiból fognak előadni, ehhez képest a 30Y adott elő a vendégek dalaiból. Ezek azért nem voltak csúcspontok, de abszolút nem lógtak ki a sorból.
Pillanatok alatt eltelt a 2 óra, amit a koncertteremben töltöttünk és kifelé menet bekövetkezett az, amitől előzetesen tartani lehetett: azt találgattuk, mikor lesz ismét zúzós 30Y koncert.
(Bocsánat, még meg kell jegyeznem, hogy tegnap a Hajón találkoztam az utóbbi idők legviccesebb művésznevű lemezlovasával, DJ Rákospalotaival.)