Vasárnap estére nagy terveink voltak, hiszen az idei Balaton Sound utolsó napjából a maximumot szerettük volna kihozni, nagy szívfájdalmunkra azonban Tinky-Winky már megint közbe, hogy kapná be! A hajtás után csekkolhatjátok, hogy min röhögött a Fesztblog szerkesztősége az elmúlt napokban.
Ám tegyük most félre ferge…most figyelj…TEGES humorunkat, szedjük csak össze a tegnap este emlékeit. Őrületes gyorsasággal igyekeztünk a Nagyszínpadhoz, ahol az utolsó estét Steve Angello kezdte, aki a Swedish House Mafia egyik alapító tagja. A svéd dj, producer, nem utolsó sorban lemezkiadó tulajdonos – igen, igen lehet miért szopkodni – magasra tette a lécet az est további fellépőinek, hiszen szédületes mixet ”dobott össze” a house-fanatikusoknak.
A fesztivál maradék sörkészletének kifosztása után Armin van Buuren fellépésére tomboltunk. A holland lemezlovas tavaly is hatalmas partyt adott a Soundod, ez idén sem volt másképp. Szettje kreatív, lendületes volt és nagyon örülünk, hogy nem állt be a sorba, ugyanis a másfél órás produkciójába nem épített be egyetlen ”könnyű népszerűséget szerző track-et”, mint pl. a Don’t you worry child, amit már az egész világ rongyosra hallgatott.
Megázott és kissé megfáradt testünket feltöltöttük isteni finom zsíros kenyérrel, mondjuk a sok hagyma után nehezen lehetett csajozni / pasizni. Utunkat a Jäger Arána irányába vettük, ugyis az angol fiatal dj, Feed Me táncoltatta meg a népet, aki electro, dubstep, drum’n’bass, drumstep zenei vonalon mozog. Mixét a One Click Headshot c. számmal kezdte, nem mellesleg ez az egyik kedvenc agyromboló muzsikánk. Sajnos nem tudtunk végig zúzni a fellépésén, mert 2:00-kora Prty Arénában a dj pult mögé a Krewella lépett.
Elöljáróban annyit az együttesről: IMÁDJUK! Kb. másfél éve fedeztük fel őket egy random éjjeli youtube-ozás keretében, azóta nem lehet a szerkesztőséget leállítani a Krew-imádatban. A trióból csak a két csajszi jött tegnap a fesztiválra, de a közönség nem így sem szenvedett hiányt. Bombasztikusan kezdték a bolond partycicák a szettet, mellyel az elektronikától kezdve a dubstepen át egészen a trappig buliztunk. Nyomtuk volna addig, míg végtagjaink megadták volna magukat és leváltak volna testünkről, ám ekkor jött az áramszünet. Mégis ki a retek hívta? Később persze megtudtuk, hogy a vihar miatt egész Zamárdiban nincs áram. Tinky-Winky… Viszont Krewella-ék nem adták fel, tovább táncoltatták – skandáltatták a népet, hatalmas respect nekik!
Az idei Balaton Sounddal kapcsolatban két dolog vitathatatlan: 1. geci nagy sár volt, 2. a line up-ot eszméletlen jól tették össze a szervezők! Ez évben is megkaptuk a fesztiváltól, amiért jöttünk: sört, őrületes bulikat, storykat – melyeket unokáinknak is mesélni fogunk -, szép lányokat, egyszóval YOLÓKÁT! Ezer tuti százalék, hogy a következő évben is minden fellépésen találkozhattok velünk az első sorban, ki sem csomagoltunk a bőröndből, indulunk is vissza!