tiszta sor, a negyven pluszos generáció tagjai nem papírkutyák. ha azok lennének, akkor üres lett volna tegnap a Kobuci kert. mert eső volt, mert hideg volt.
de a negyven pluszos generáció tagjai nem papírkutyák, ezért tele volt tegnap a Kobuci kert, mert Európa Kiadó volt, meg Balaton, meg eső és hideg. de ez utóbbi kettő senkit nem érdekelt.
sajnos a Balatont lekéstem, Víg Mihály elköszönő mondatait sikerült csak elcsípni, amit sajnálok, de, ha így alakult akkor nincs mit tenni.
a Kiadó pontosan kezdett és majd két órát játszott. ahogy telt az idő, úgy alakult a buli a színpad előtt és fent a színpadon is. szeretem látni, ha a koncert haladtával a zenészek egyre felszabadultabbak lesznek, így aztán tegnap különösen jó estém volt. imádom az EK minden tagját, szeretem, hogy Krischner minden körülmények között mezítláb van, szeretem Jenő mozgását, Másik félmosolyait, és, mint arról a beharangozóban is szóltam imádom Darvas Bencét. ő a legjobb, ami az utóbbi években a Kiadóval történt. nincs olyan hangszer amin ne játszana és hegedűje, trombitája ezer érzést tesz a zenéhez. komplett szimfonikus zenekar ő egymaga, ahogy Menyhárt bemutatta.
hogy milyen számokat játszottak? amilyeneket ők akartak, mint mindig. a közönség meg azt akarta, amit ők akartak. és persze volt kőkemény közlemény, bom-bom-bombomszi és tánc, na meg ugrálás, vadul, negyven pluszos módra.
erről jut eszembe, egy magáról megfeledkezett negyvenötös hirtelen, pár ütemtől felajzva vad pogózásba kezdett. egy ütközés, két ütközés, majd a harmadik, mire észreveszi a csodálkozó, ám vidám arcokat. zavart mosoly szája szegletében, miközben próbálja a szökelléseket szelíd tánccá visszafogni. hát, így – nem – pogóztunk mi tegnap a Kobuci kertben.
és igen, Nórika is ott volt.
pár kép a Kiadóról itt.